Van egy közmondás, amely így hangzik: mindenki a maga szerencséjének a kovácsa…
…mely azt is jelenti, hogy mindenki úgy boldogul, ahogy tud. Ez a közmondás, fogalmam sincs miért, de már fiatal korom óta belém ivódott.
Kamaszlányként még egyáltalán nem értettem, mit is akar jelenteni. Maga az élet is bonyolult és nehéz volt számomra. El sem tudtam képzelni, hogy miként is tudnám befolyásolni azt, hogy boldog legyek! Kiválaszthatom a tanáraimat? A kérdéseket a dolgozatban? Vagy befolyásolhatom, hogy nyerjek a lottón? Hiszen ezek jelentették volna a boldogságot számomra, nem?
Szerintem a fiatal, tapasztalatlan ember egyszerűen képtelen felfogni, mit jelent a boldogság. A boldogság béke. Boldogság, ha egészségesek vagyunk. Boldogságot jelent egy kisgyermek mosolya, egy szép nap, vagy hogy fekszem a fűben, és létezik millió más boldogság is. A boldogság az egyén képessége a boldogság elfogadására. Ezt pedig úgy tudja létrehozni saját maga számára, ha felnőtt emberként képes független életet élni.
Ha az egyén értékrendjében káosz uralkodik, nehezen okoz számára bármi is boldogságot. A nőkről például azt állítják a férfiak, hogy nem tudják, mit akarnak. Éppen ezért képesek a nők egyáltalán a boldogságra? Buta kérdés. Minden nő más és más: az egyiket az teszi boldoggá, ha férfi van mellette, a másikat a karrier, a harmadikat a család, a következőt egy pár új cipőt, más nőt a gyerekei… folytassam? Szerintem felesleges. Hiszen mindenkit más.
A legfontosabb, hogy képesek legyünk tudatosítani, mikor éljük át a boldogság pillanatait. A boldogság ugyanis pici hétköznapi boldogságokból tevődik össze.
Talán még annyit: szerencsére én boldog vagyok, mert végre világosan látom a saját prioritásaimat, és el tudom dönteni, melyek azok a dolgok, amik a számomra a legfontosabbak.
Šipošová Miroslava, baratno.com - fordította: Póda Erzsébet
