BoldogBlog

 Nagy tanácskozás folyt a mennyországban. Valamennyi fehérszárnyas angyal
együtt volt. A jó Isten így szólt hozzájuk:
  - A pokol leggonoszabb ördögét kell megmenteni. Ki vállalkozik rá
közületek?
A kis angyalok szolgálatkészen így feleltek:
  - Én is! Én is! Én is!
  - Csakhogy nem olyan egyszerű a dolog - folytatta a jó Isten - Aki
vállalkozik, és nem képes megjavítani az ördögöt, annak vele együtt a
pokolba kell süllyednie.
Erre azonnal visszahúzódtak az angyalok.
  - Azt már nem - kiáltották - Ilyen nagy dologra nem vállalkozunk.
  - Senki sincsen közületek, aki mégis meg merné próbálni? - kérdezte az
Isten.
Ekkor előlépett egy selymes fürtű, liliomfehér ruhába öltözött szépséges kis
angyalka és így szólt:
  - Én vállalom!
A jó Isten szeretettel megsimogatta és csak annyit mondott:
  - Menj hát!
A pokol leggonoszabb ördöge éppen egy fiúval verekedett. Úgy tépázta szegény
gyereket, hogy az keservesen sírt-rítt. Az angyalka, aki épp akkor szállt le
a mennyországból, oda állt a fiú elé, hogy megvédje őt. Nosza több sem
kellett az ördögnek. Haragosan rákiáltott:
  - Elmenj innét, mert mindjárt rád kerül a sor!
  - Üss inkább engem, csak ezt a szegény fiút ne bántsd.
  - Azt éppen megkaphatod - felelte az ördög.
Elengedte a fiút, és az angyalt kezdte ütlegelni. Mikor látta, hogy hagyja
magát, türelmetlenül rászólt:
  - Ugyan miért nem sírsz már, talán bizony nem érzed eléggé?
  - Azért nem sírok, mert nem akarom, hogy a jó Isten meghallja a sírásomat,
és téged megbüntessen. - felelte az angyal.
Az ördög erre elengedte és nem verte tovább. Nagy csoport fiút pillantottak
meg, akik a mezőn játszadoztak.
  - Meglásd milyen ijedten fognak szétrebbenni. - mondta az ördög és köveket
hajigált feléjük.
Az angyal erre eléje állt, úgy hogy a kövek mind őt érték el. Egészen véres
lett a ruhája.
  - De buta vagy - bosszankodott az ördög. - talán bizony nem fájnak neked
az ütések? Miért nem engeded, hogy őket érjék a kövek?
  - Én azért vagyok itt, hogy mindenkinek a fájdalmát átvegyem - felelte
szelíden az angyal.
Az ördög erre fölhagyott a kődobálással. Csakhogy most egy szépséges
rózsatövet pillantott meg, hát neki akart esni, hogy letépje az épp hasadni
készülő bimbócskát. Az angyal megint eléje állt.
  - Inkább a szárnyaimat tépd ki - könyörgött neki.
  - Hogyan röpülsz akkor vissza a mennyországba?
A kis angyalka bánatosan nézett reá.
  - Ha te nem javulsz meg, nekem nincsen helyem többé a mennyországban. Ez
esetben én is a pokolba kerülök veled.
A gonosz ördög nevetett.
  -Gyere, csak gyere!
És magával vonszolta. Egyszerre óriási szélvihar támadt. A fák, bokrok
csakúgy hajladoztak. Villámlás, mennydörgés rázta meg az eget. Zuhogott az
eső. Az angyal a testével védte meg az ördögöt az eső elől. Az ördög
csodálkozott ezen.
  - Miét nem véded inkább önmagadat? Hiszen rossz voltam hozzád, ütöttelek
és köveket hajigáltam feléd.
  - Nekem az a hivatásom, hogy jó legyek, mindent eltűrjek és
megbocsássak. - felelt az angyal.
Az ördög szégyenkezve kullogott mellette. Így értek egyre közelebb a pokol
felé. Nagy piros lángnyelvek csaptak feléjük. Az ördög egyszerre
felkiáltott:
  - Forduljunk vissza. Nem akarom, hogy te is ide kerülj a gonoszok közé.
De már késő volt. Egész csoport ördög tartott feléjük. Körül fogták az
angyal és megakarták cibálni fehér szárnyait. De az ördög, aki vele volt nem
engedte őt bántani. A többi persze nevette őt.
  - Eredj, hajíts köveket a játszadozó fiúk közé, mert neked az a hivatásod,
hogy rossz légy! - mondták neki.
  - Nem megyek! - felelte az ördög - Soha többé nem bántom őket.
  - Tépd le a rózsatő hasadó bimbócskáit! - küldték a többiek.
  - A rózsatövet sem bántom soha többé! - válaszolta az ördög és nem
tágított az angyal mellől.
Erre valamennyi ördög neki esett az angyalnak és ütötték, verték. De az
ördög eléje állt úgy, hogy őt érjék az ütések. Már csupa vér volt a ruhája
és a vér lemosta róla a fekete színt. Mikor a gonosz ördögök ezt látták,
ijedten futottak vissza a pokolba. S alighogy odaértek, hatalmas robaj,
dübörgés hallatszott és a pokol valamennyi ördögével együtt eltűnt. Az
angyalka pedig nagy diadallal vitte magával a legrosszabb ördögöt, akit ő
váltott meg és fölszállt vele a mennyországba.