Ezt a cikket Philippa médiumi üzenete ihlette. Nagyon megfogott az egyik hozzászólása: A kételkedőknek üzenem: -Nem kell hinni, csak szeretni!
Valóban! Hogy is van ez a süket duma?
Amikor valaki benne ül a trutyiban, és folyton azon rágódik, hogy milyen óriási és megoldhatatlan bajban van, ám de amikor találkozik a megoldással, akkor meg lazán azt mondja: - Nem hiszek benne!
Régebben nagyon dühített az efféle megnyilvánulás engem, ma már viszont tudom, hogy erőltetni senkit sem lehet önmaga felépítésére, sorsa megváltoztatására. Erre mindenkinek önmagának kell megérnie. Másképpen fogalmazva, csak annak lehet segíteni, aki kéri.
Hiszen amit gondolunk, azt keltjük életre. Uralkodó gondolataink érzelmeket keltenek lelkünkben, és ezek az érzelmek bevonzzák azokat a dolgokat, amik gondolatainkkal összhangban vannak.
Nem kell hinni, csak szeretni!
Istenem!
Milyen egyszerű és nagyszerű megfogalmazása ez az élet törvényének!
Mi a csodát kételkedünk, gyűlölködünk állandóan, ahelyett, hogy szeretetből cselekednénk, segítenénk, építenénk magunkat és ezáltal mások életét is?
Hiszen a dagály minden hajót felemel!
Nem kell hinni, csak szeretni!
Az érzelmi létra legmagasabb foka a szeretet, azon túl is a hála érzése. Amikor megoldunk egy feladatot, de nem a hála érzésének állapotából, akkor az koránt sincs véglegesen megoldva.
Ezzel a ténnyel a mai napon szembesültem. A bumeráng újból és újból visszatér ahhoz, aki elveti.
Ha végig gondolom, hogy milyen keserves élethelyzetek és sorsok elevenedtek meg előttem az évek folyamán, - a sajátommal együtt, én sem vagyok kivétel - az mind visszvezethető a szeretet hiányára.
Ha nincsen önszeretet, - persze, egészséges, és nem túlzó, - akkor önbizalom sincs. Ha nincs önbizalom, jön a kételkedés, a félelem, a szorongás.
Ha jönnek ezek a negatív érzelmek, akkor a sors ezeket vissza fogja olyan személyek, szituációk képében igazolni, amiktől menekülni szeretnénk leginkább. Hiszen az érzelmekkel vonzunk.
Aki fél, az bevonzza azt, amitől fél.
Ám aki szeret, szintén bevonzza azt, amit szeret!
Milyen jó is lenne, hogyha szeretetből cselekednének velünk az emberek, és nem kételkedésből!
Milyen jó is lenne, hogyha mi magunk is szeretetből cselekednénk, és nem félelemből, szorongásból!
Csodálatos gondolatokat indított el bennem Philippa írása.
Köszönöm neki.
http://www.5rol6ra.hu
Valóban! Hogy is van ez a süket duma?
Amikor valaki benne ül a trutyiban, és folyton azon rágódik, hogy milyen óriási és megoldhatatlan bajban van, ám de amikor találkozik a megoldással, akkor meg lazán azt mondja: - Nem hiszek benne!
Amikor valaki benne ül a trutyiban, és folyton azon rágódik, hogy milyen óriási és megoldhatatlan bajban van, ám de amikor találkozik a megoldással, akkor meg lazán azt mondja: - Nem hiszek benne!
Régebben nagyon dühített az efféle megnyilvánulás engem, ma már viszont tudom, hogy erőltetni senkit sem lehet önmaga felépítésére, sorsa megváltoztatására. Erre mindenkinek önmagának kell megérnie. Másképpen fogalmazva, csak annak lehet segíteni, aki kéri.
Hiszen amit gondolunk, azt keltjük életre. Uralkodó gondolataink érzelmeket keltenek lelkünkben, és ezek az érzelmek bevonzzák azokat a dolgokat, amik gondolatainkkal összhangban vannak.
Nem kell hinni, csak szeretni!
Istenem! Milyen egyszerű és nagyszerű megfogalmazása ez az élet törvényének!
Mi a csodát kételkedünk, gyűlölködünk állandóan, ahelyett, hogy szeretetből cselekednénk, segítenénk, építenénk magunkat és ezáltal mások életét is?
Hiszen a dagály minden hajót felemel!
Nem kell hinni, csak szeretni!
Az érzelmi létra legmagasabb foka a szeretet, azon túl is a hála érzése. Amikor megoldunk egy feladatot, de nem a hála érzésének állapotából, akkor az koránt sincs véglegesen megoldva.
Ezzel a ténnyel a mai napon szembesültem. A bumeráng újból és újból visszatér ahhoz, aki elveti.
Ha végig gondolom, hogy milyen keserves élethelyzetek és sorsok elevenedtek meg előttem az évek folyamán, - a sajátommal együtt, én sem vagyok kivétel - az mind visszvezethető a szeretet hiányára.
Ha nincsen önszeretet, - persze, egészséges, és nem túlzó, - akkor önbizalom sincs. Ha nincs önbizalom, jön a kételkedés, a félelem, a szorongás. Ha jönnek ezek a negatív érzelmek, akkor a sors ezeket vissza fogja olyan személyek, szituációk képében igazolni, amiktől menekülni szeretnénk leginkább. Hiszen az érzelmekkel vonzunk.
Aki fél, az bevonzza azt, amitől fél.
Ám aki szeret, szintén bevonzza azt, amit szeret!
Milyen jó is lenne, hogyha szeretetből cselekednének velünk az emberek, és nem kételkedésből!
Milyen jó is lenne, hogyha mi magunk is szeretetből cselekednénk, és nem félelemből, szorongásból!
Csodálatos gondolatokat indított el bennem Philippa írása.
Köszönöm neki.
http://www.5rol6ra.hu
