Szinte naponta érkeznek a levelek, amikben megismerek emberi sorsokat, boldogtalan életeket. Nézzük, miért is sikerül egyeseknek kijönni a gödörből, és miért nem sikerül másoknak?
Drága Csillám:!
(Egy levél egy nagyon kedves olvasómtól)
Nagyon örültem a legutóbb küldött "Szeretetről" c. klippnek és a zenének, tényleg nagyon kisimúlt a lelkem, annak hallgatása közben.
De nekem valahogy a jó érzés, az aktivitás a végleges felemelkedés nem megy. Lehet, hogy fáradt vagyok?
Talán a házat el kellenne adni, mert ez nekem nagy, de ebben az átkozott válsogos gazdasági helyzetben?? Nem adnak érte pénzt annyit. Csak magánbeszélgetéseket folytatok magammal és nem járok sehova. Elindulok én , de az ajtóban visszafordulok.
A pszichiáter meg elalszik miközben az un. pszichoterápia zajlik én meg nézek, hogy kinek is beszélek? Persze a gyógyszert meg emeli. Lassan alig bírom bevenni, és úgy érzem, hogy inkább lehúz, mint gyógyít.
Édes Csillám, tudom, hogy sok dolgod van, Családod van , ne haragudj, hogy most rádzúdítottam a nyavalygásaim.
De Te különleges helyet foglalsz el a szívemben, megmutattad a világnak, hogy igenis lehet, hogy igenis kitűnő, alkotó, sikeres Ember lettél.
De mondd: nekem miért nem megy, miért lettem ilyen semmilyen?? (sír)
Köszönöm, hogy elolvastad, a Jó Isten segítsen és áldjon meg Téged! Örülök, hogy vagy:)
Ezer puszi és köszönet, tisztelettel és üdvözlettel: Lujzika (a nevet szándékosam megváltoztattam)
Hát ilyenkor mit is javasolhat az ember? Egyetlenegy dolgot!
Minden depresszió, értéktelenség érzés okának közös eredője, hogy
nem rendelkezünk JÖVŐKÉP-pel.
JÖVŐKÉP NÉLKÜL a gondolataink állandóan ellenünk dolgoznak. Állandóan csak az jár a fejünkben, mi miért nem működik, mi a probléma? Vagy ami még ennél is rosszabb, hogy a problémánkra nincs megoldás.
Bizony, két urat egyszerre nem lehet szolgálni. Nem lehet egyszerre a megoldásra, a célokra és a problémákra fókuszálni!
A depresszió egyedüli ellenszere, hogyha a hiánygondolkodásról áttérünk a bőséggondolkodásra.
Másképpen fogalmazva, nem azon gondolkodunk, hogy van egy nagy házunk, amit nem bírunk fizetni, de még sem adjuk el, hanem azon, hogy van egy nagy házunk, amit jó pénzért eladunk, hogy egy kisebb lakást fenn tudjunk az árából tartani, és még maradjon is az árából, vagy! Olyan jövedelemre teszünk szert, amiből fenn tudjuk tartani a nagy házat és még meg is tudunk élni.
Ám ha azon töprengünk, milyen rossz nekünk, mert van egy nagy házunk... Ettől előbb-utóbb valóban beteggé fogjuk szenvedni magunkat.
Ilyenkor jusson eszünkbe az a nagyon tanulságos mondat, amit én az egyik Bagolyvár könyvből ismerek:
"Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg észre nem vettem, hogy másnak nincs lába."
Ez a fotó a http://www.cosmopolitan.hu/dl/files/pictures2/original/514/5/5170.jpg oldalról származik.
http://www.5rol6ra.hu
