Ajjaj, bizony megnőttek a kölykök azóta, hogy utoljára mutattam őket nektek. Sharon éppen csatangol valahol, így Fülike a gyerekfelügyelő most. Még mindig szopiznak kicsit ebéd után a kis szépségeim.
Fentről lefelé haladva tehát a sorrend:
Szundika,
Cirmi,
Sír Kán,
Félénkke
és Kormi.
És persze Fülike szerepel a csoportképen.
Na jó, nézzük őket egyenként:
Félénkke, ő mint tudjátok Sharon egyik lánya, a cirmosabb arcú. Még éppen nem ébredt fel teljesen, a vakut nem szereti. Érthető. Na, nézzük a tesóját:
Szundika, Sharon másik lánya. Félénkkével együtt már nem is félősek, jól el szokták kalapálni Cirmit, a kis örökmozgót.
Kormi és Sír Kán, Vörös és Fekete. Korminak csak az egyre zöldülő szemei világítanak, teljesen beleolvad a környezetbe. Ők együtt szoktak aludni és játszani is sokat. Ők maradnak nálam, a cirmosoknak már van gazdája, de őket nem adom.
Végül Cirmi, lehetetlen mozdulatlan állapotban fotózni, így egy kis cselhez folyamodtam. Neki szinte már zöld a szeme teljesen. Ő a legkópébb mind közül. A másodperc tört része alatt képes a konyhaasztalon teremni. Vagy bárhol, ahová kedve szottyan felmászni. Újabban, ha bemegyek a csirkékhez etetni, akkor is utánam jön, és úgy mászik a csibedrótos kerítésen, akár egy makimajom.
Van mit aggódni értük, de azt hiszem, hogy nélkülük unalmas lenne az életünk. Szeretjük őket, tény és való.
Ajjaj, bizony megnőttek a kölykök azóta, hogy utoljára mutattam őket nektek. Sharon éppen csatangol valahol, így Fülike a gyerekfelügyelő most. Még mindig szopiznak kicsit ebéd után a kis szépségeim. Fentről lefelé haladva tehát a sorrend:
Szundika,
Cirmi,
Sír Kán,
Félénkke
és Kormi.
És persze Fülike szerepel a csoportképen.
Na jó, nézzük őket egyenként:
Félénkke, ő mint tudjátok Sharon egyik lánya, a cirmosabb arcú. Még éppen nem ébredt fel teljesen, a vakut nem szereti. Érthető. Na, nézzük a tesóját:
Szundika, Sharon másik lánya. Félénkkével együtt már nem is félősek, jól el szokták kalapálni Cirmit, a kis örökmozgót.
Kormi és Sír Kán, Vörös és Fekete. Korminak csak az egyre zöldülő szemei világítanak, teljesen beleolvad a környezetbe. Ők együtt szoktak aludni és játszani is sokat. Ők maradnak nálam, a cirmosoknak már van gazdája, de őket nem adom.
Végül Cirmi, lehetetlen mozdulatlan állapotban fotózni, így egy kis cselhez folyamodtam. Neki szinte már zöld a szeme teljesen. Ő a legkópébb mind közül. A másodperc tört része alatt képes a konyhaasztalon teremni. Vagy bárhol, ahová kedve szottyan felmászni. Újabban, ha bemegyek a csirkékhez etetni, akkor is utánam jön, és úgy mászik a csibedrótos kerítésen, akár egy makimajom.
Van mit aggódni értük, de azt hiszem, hogy nélkülük unalmas lenne az életünk. Szeretjük őket, tény és való.
