"Az emberi lény része a mindenségnek, melyet világegyetemnek nevezünk, s térben és időben behatárolt. A többi dologtól elkülönülten érzékeli magát, gondolatait és érzéseit - s ez tudatának egyfajta érzéki csalódása. Ez az érzékcsalódás börtönt jelent számunkra, amely személyes vágyaink s a hozzánk közel állók iránt érzett vonzalmaink rácsai közé zár. Az a feladatunk, hogy együttérzésünk köreit állandóan bővítve megszabaduljunk ebből a börtönből, s magunkhoz öleljünk minden élőlényt és az egész természetet teljes szépségében."