Kínában egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. A cserepek annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyikedényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. Két teljes évig ment ez így, minden nap: a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a hibátlan edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte tökéletlenségét és nyomorultnak érezte magát, hogy csak feleannyit tudott teljesíteni... Két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyenlem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy az ösvényen virágok csak a te oldalon teremnek, s nem a másik cserép oldalán?
Ez azért van így, mert virágmagot szórtam az ösvény ezen oldalára ismerve a hibádat. Minden nap locsoltad őket, amíg v! isszasétáltunk a házamba. Így már két éve szedem le ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszitsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
- Szégyenlem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy az ösvényen virágok csak a te oldalon teremnek, s nem a másik cserép oldalán?
Ez azért van így, mert virágmagot szórtam az ösvény ezen oldalára ismerve a hibádat. Minden nap locsoltad őket, amíg v! isszasétáltunk a házamba. Így már két éve szedem le ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszitsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
Tanulság:
Mindannyiunknak van saját különleges hibája, mindannyian törött cserepek vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak - teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen és a jót meglátni másokban.
A legjobbakat kívánom az összes törött cserépnek!
:o)
