Amikor egy vélt barátra lelek,
nem gondolkodom, nem mérlegelek,
hiszem, ... talán hinni akarom,
nem érhet többé fájdalom.
Mindent elhiszek, mert vágyom a jóra,
vágyom egy ki nem mondott szóra,
aggódok, ha pár napra eltűnik,
örömöm végtelen ha újra feltűnik.

Jön az üzenet.

Kérlek segíts!

Nyújtom felé segítő kezem,
ő akkor vágja le hátulról a fejem.

Ilyen lenne az igaz barát,
ki eltapos,
mert jobban szereti önmagát?
Hirdet szeretetet, békét,
csak el ne vegyem az örömét,
mert földbe döngöl,
s kimutatja foga fehérjét.
Hagyom menni míg nem késő,
menjen, hisz nem igaz barát ő,
a barát, ha szárnyalok, a háttérben áll,
bajban mellettem van... azonnal megtalál.
... fáj a szívem ... marad a szánalom,
bánatát elsírhatja még a vállamon.