Ki az aki ablakomon
ilyen korán beköszön?
Szép hangjára ébredhetek,
csodás dallal üdvözöl.
Harmatos a kertek alja,
fürdik benne míg lehet,
ha felszárad ez a nedű,
vajon szegény mit tehet?
A napsugár mohón issza
fel a földről a vízet,
szomjazik sok csöpp kis madár,
a hangja is bereked.
Várhat most a nagy csodára,
mikor esik az eső?
Bánatosan néz az égre,
kicsi felhő jöjj elő!
A kis felhő megsajnálja
barátját, a szép rigót,
megnyitja a hasa alján
található kis csapot.
Jön is a víz hamarjában,
és a rigó feléled,
a hangja is újra szép lett,
énekel a felhőnek.
