Planétánknak azon a területein, ahol mai mértékkel és általában mérve is kevésbé szerencsések élnek – magyarán a szegényebb országokban –, sajátos módon semmivel sem kisebb az általános boldogság érzet, mint a fogyasztási mámorban élő jobb módúakban.
Ez a jólét paradoxona. A fizikai szerzésre lefordított boldogság utáni vágy valójában csak egy soha véget nem érő hajszát eredményez, ami ráadásul törvényszerűen hozza magával az örök elégedetlenséget. A szerényebb körülmények és a hozzájuk igazított igények viszont úgy tűnik, nagyobb teret engednek a lelkiségnek.
Valami ilyen indíttatású gondolattal kezdődhetne meg az emberiség új korszaka, amikor kisgyerek, nagypapa és gyárigazgató egyaránt belátja Einstein mondatának igazát: „Nem tudjuk megoldani a problémákat, ha ugyanúgy gondolkodunk, mint akkor, amikor okoztuk őket”.
( részlet a www.gondola.hu cikkéből)