A növény is élőlény, ám arról keveset tudunk, hogy vannak-e érzései. Kutatók és kertészek kísérleteiből kiderült: reagálnak az emberi hangra, hangszínre és a zenére. Fizikai reakciójuk mérhető, s ebből azt is kikövetkeztethető, hogy mit kedvelnekA '70-es évek Szovjetunióbeli növény kísérletei a kutyák pavlovi reflexének zöld változatát bizonyították: a növény mellé ércet tettek, és ezzel egy időben gyenge áramütést mértek rá. Egy idő után a növény akkor is az áramütési tüneteket produkálta, ha csak az ércet helyezték mellé, viszont az érchez hasonlító ásványra nem reagált.
Egy devoni kertész üvegházában, ahol az alkalmazott rendszeresen zenét hallgatott, jobban fejlődtek a növények. A tény felkeltette a kutatók érdeklődését, és kísérletek sorával kiderítették, a heavy metalt és a rockot nem kedvelik a növények, némelyik rosszul fejlődik, más el is pusztul, ha tartósan „hallgatnia” kell. 
Úgy tűnik a népzene iránt érdektelenek, a könnyed lágy dallamokat, a komolyzenét viszont kedvelik. Azt is megfigyelték, ha a növényeket mindig vidám ember gondozza egészségesek, ha viszont depressziós, maguk is betegeskedni kezdenek. A legérdekesebb mégis Luther Burbank esete, akinek akkor sikerült végre a tövismenetes kaktusz kitenyésztése, mikor rendszeresen mondogatta nekik, hogy nincs szükségük tövisre, mert ő megvédi őket.
Ne szégyelljük hát becézgetni, simogatni növényeinket, vagy éppen egy kis Chopint játszani nekik. Bár a módszert már a nagyüzemek egy része is alkalmazza, azért egyelőre nem árt, ha zöldellő kedvenceinknek csak akkor kedveskedünk, ha idegenek nincsenek a közelben…
Lovas Éva. rovata (leva.virtus.hu)
