Ha adsz valakinek valamit, add oda, és felejtsd el! Soha ne bánd meg, mert ha adsz, és megbánod, akkor vesztesz.
Elveszted a pénzt és az érdemet is, és elpazarolod az idődet. Vagyis jobb csak adni, és elfelejteni.
Ezért mondja Jézus:
"Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb." (Máté 6.3)
A Buddha is azt mondja, hogy az az igazi adakozás, amikor adsz, és az olyan, mintha nem is adnál. Úgy érti ezt, hogy amikor adsz, akkor ne ragaszkodj az adáshoz. Adj úgy, mintha soha nem adtál volna semmit, mintha ez soha nem történt volna meg. Ez az igazi adás, ragaszkodás nélkül adni. Különben még mindig azt hisszük, hogy nagyok vagyunk, ha adunk valamit. Azt gondoljuk, jobbak vagyunk a másiknál, mert hatalmi helyzetben vagyunk, ha adunk neki valamit. Ezért mondom neked mindig, hogy bármit is teszel, meg kell értened, hogy az tényleg önmagadért van, és nem azért, aki kapja. Ez jobb, mert ez azt jelenti, hogy az együttérzésben és szerető kedvességben való saját növekedésedért adsz.
Az adás törvényei:
1. Csak szabad létező adhat.
2. Minden adás - ajándék. Tehát ingyenes és viszonzást nem igénylő.
A viszonzás megsemmisíti az adás lényegét. Cserévé silányítja.
3. Minden adásban önmagamat adom.
Ha nem "én" vagyok a tárgy, ha nem "én" vagyok a cselekvés, üres díszdobozt adtam.
Minden egyes adás a teljesség fényének villanása, az áradás - a folyamatos ragyogás.
6. Csak a jót lehet adni. Rosszat - lehetetlenség.
Mert a rossz - hiány, a nincs, a nemlétezés.
És ami hiány, ami nincs, az nem adható.
A rossz - adáshiány.
A rossz - áradáshiány.
A rossz: az adás fényvillanásai közti sötétség.
7. Akkor vagyok, amikor áradok. Az adás aktusai valóságom apró megnyilvánulásai.
Az adások közti szünetek megvalósulásom ígéretei, fényre váró sötétség, áradáscsend.
