Kora reggel volt, amikor a Mester és tanítványa útra kelt a faluból. Maguk mögött hagyták a házakat és újra szántóföldek szegélyezték útjukat.
Egy nagy parcellán egy idősebb férfi dolgozott. Két bivaly húzta az ekét. Mikor a földjéhez ért a Mester és a tanítványa, a parasztember is éppen kijutott a földje szélére. Köszöntötte a két vándort.
- Itt élsz a faluban? – kérdezte a Mester.
- Igen, Uram.
- Nem láttalak tegnap a satsangon.
- Hallottam, hogy a faluba értetetek és reméltem, maradtok még pár napot, sajnos nem tudtam elmenni tegnap.
- Értem. Pedig számítottam rá, hogy ott leszel…
A parasztember lehajtotta a fejét – Tudom, Uram, hogy jó dolog satsangra járni. Sokszor voltam már magam is satsangon, de nem tudok minden alkalommal elmenni. – megtörölte izzadó homlokát és nagyot sóhajtott – Nagy a családom, sok a gyerek és kora reggeltől késő estig kell dolgoznom, hogy jusson az asztalra elegendő ennivaló. Ha satsangra járnék, akkor ki adna enni a gyerekeknek?
A Mester bólintott: Értem szavad. S a munka fontos, de a test vágyai mellett foglalkozni kell a lélekkel is. Eljön majd az idő, amikor a gyerekeid megnőnek, te megörekszel és ha nem foglalkozol lelki, spirituális dolgokkal, bizony elfecsérelted ezt az életet…
- Mit tegyek, Uram?
- Jöjj, és kövess engem.
- Hagyjak itt mindent, amiért dolgoztam? Hagyjam itt a családom?
- Igen, barátom! A legnagyobb fiad most házasodott, mostmár itt az idő, hogy átadd neki a családfő szerepét és te tegyél valamit magadért.
- Uram, átgondolom, amit mondtál, s ha legközelebb erre jársz, követni foglak…
A Mester mosolyogva megáldotta a parasztembert – Legyen így!
A parasztember megfogta az eke szarvát, rántott a tehenek istrángján és új barázdát kezdett el szántani. A Mester intett ifjú tanítványának és folytatták útjukat. Mikor kellően eltávolodtak a földművestől, a tanítvány megköszörülte torkát és halkan megkérdezte:
- Gurudev! Ismered ezt az embert?
- Nem… Most láttam először… ebben az életében…
- S… régebben?
- Igen, előző életében a tanítványom akart lenni, de beleesett Maya hálójába… Most újra eljöttem érte, de úgy látom, feleslegesen koptattuk a lábunkat…
- Mester! Velem is találkoztál már előző életemben?
- Sokat kérdezel ifjú tanítvány! Előbb-utóbb a kíváncsiságtól hosszú orrod fog nőni… Lépdeljünk, mert a következő falu bizony messze van…
A mesélő megjegyzése:
A történetet a Mesterről és az állandóan húzódozó emberről, aki nem akart spirituális útra térni, egy Gyana Gangában olvastam. Biztosak lehetünk benne, hogy a mester megtartja ígéretét és eljön még az emberért. Előzmény: Időtlen mesék – két szójabab
Nawesh
- Itt élsz a faluban? – kérdezte a Mester.
- Igen, Uram.
- Nem láttalak tegnap a satsangon.
- Hallottam, hogy a faluba értetetek és reméltem, maradtok még pár napot, sajnos nem tudtam elmenni tegnap.
- Értem. Pedig számítottam rá, hogy ott leszel…
A parasztember lehajtotta a fejét – Tudom, Uram, hogy jó dolog satsangra járni. Sokszor voltam már magam is satsangon, de nem tudok minden alkalommal elmenni. – megtörölte izzadó homlokát és nagyot sóhajtott – Nagy a családom, sok a gyerek és kora reggeltől késő estig kell dolgoznom, hogy jusson az asztalra elegendő ennivaló. Ha satsangra járnék, akkor ki adna enni a gyerekeknek?
A Mester bólintott: Értem szavad. S a munka fontos, de a test vágyai mellett foglalkozni kell a lélekkel is. Eljön majd az idő, amikor a gyerekeid megnőnek, te megörekszel és ha nem foglalkozol lelki, spirituális dolgokkal, bizony elfecsérelted ezt az életet…
- Mit tegyek, Uram?- Jöjj, és kövess engem.
- Hagyjak itt mindent, amiért dolgoztam? Hagyjam itt a családom?
- Igen, barátom! A legnagyobb fiad most házasodott, mostmár itt az idő, hogy átadd neki a családfő szerepét és te tegyél valamit magadért.
- Uram, átgondolom, amit mondtál, s ha legközelebb erre jársz, követni foglak…
A Mester mosolyogva megáldotta a parasztembert – Legyen így!
A parasztember megfogta az eke szarvát, rántott a tehenek istrángján és új barázdát kezdett el szántani. A Mester intett ifjú tanítványának és folytatták útjukat. Mikor kellően eltávolodtak a földművestől, a tanítvány megköszörülte torkát és halkan megkérdezte:
- Gurudev! Ismered ezt az embert?
- Nem… Most láttam először… ebben az életében…
- S… régebben?
- Igen, előző életében a tanítványom akart lenni, de beleesett Maya hálójába… Most újra eljöttem érte, de úgy látom, feleslegesen koptattuk a lábunkat…
- Mester! Velem is találkoztál már előző életemben?
- Sokat kérdezel ifjú tanítvány! Előbb-utóbb a kíváncsiságtól hosszú orrod fog nőni… Lépdeljünk, mert a következő falu bizony messze van…
A mesélő megjegyzése:
A történetet a Mesterről és az állandóan húzódozó emberről, aki nem akart spirituális útra térni, egy Gyana Gangában olvastam. Biztosak lehetünk benne, hogy a mester megtartja ígéretét és eljön még az emberért. Előzmény: Időtlen mesék – két szójabab
Nawesh
