Ilike éppen most 62 éves!Két évvel ezelőtt találoztunk először.Hihetetlenül gyűlölte önmagát!Két év kellett hozzá,hogy véglegesen megszabaduljon negatív énképétől. És akkor jött az igazi szerelem!
A szerelem nagyon szép dolog! Hát még, ha valakinek az életébe először hatvankét évesen köszönt be először!
Ilike két évvel ezelőtt szorongva lépett be az irodám ajtaján. Még női szemmel nézve is csinos volt. Szép, nőies az arca, gondozott a frizurája, és ápolt a külseje.
Az egész nő ránézésre akár egy iskola tantestületéből is érkezhetett volna.
Beszélgetni kezdtünk. Elmesélte, hogy teljes életében a családjának élt. A férje végig ivott a házasságuk alatt, ezért ő, hogy pótolja a kiesett jövedelmet, házmesteri állást vállalt, és állami gondozott gyermekeket nevelt.
Igenám, de teltek-múltak az évek, és egyszercsak az alkoholista férjet elvitte egy nő! A saját gyermekek egész gyermekkorukban úgy érezték, hogy az állami gondozottakat jobban szerette az anyjuk, mint őket, az állami gondozottak pedig szintén iszonyatosan érezték magukat.
Ahogy kirepülhettek, vissza se néztek soha többet!
Ilike egyedül maradt! Végig mártírkodta az életét, amelyben ő sem volt boldog, és egy szál maga maradt, mint az ujjam!
Kétsésbeesetten jött hozzám, mit tegyen? Merre tovább? Van-e értelme az életének?
Aztán elkísért egy előadásra, és teljesen magával ragadta őt az önismeretben rejlő óriási önmegváltási lehetőség!
El kezdett magán ezerrel dolgozni! Kialakította az Én-ideálját, leírta legfontosabb életcéljait, és a traumáit, amikben megkereste a tanulságokat.
Nem ment egyik napról a másikra, de sikerült.
Az életcélokkal megküszködtünk egy kicsit, mert első helyre a párkapcsolatot írta 2006 tavaszán!
Eltelt kettő, azaz k e t t ő nap, és éjjel 23 órakor kétségbeesve hívott fel!
- Csilla baj van, baj van!
- Mi a baj este tizenegykor???!
- Hát itt a párkapcsolat!
- És? Hát leírtad a füzetedbe! Erre vágytál, nem?
- Na de ilyen gyorsan?
- Nem, hogy örülnél neki, hogy nem kellett 21 napot várnod az eredményre!
- Jaj, de ha belenézek a tükörbe, hányingerem van!
- Aha! Akkor azt írdd bele a füzetedbe, hogy szereted és elfogadod magad, ne a párkapcsolatot, mert látod, az rögtön itt van!
Ez két éve volt! Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és ebben az évben újból találkoztunk. Alig ismertem rá! Egy végtelenül harmónikus lény jött velem szemben az utcán! Egy sugárzó,elegáns tünemény!
A nyakamba borult és azt mondta:
- Csilla, életemben először szerelmes vagyok. Van egy férfi az életemben! Érezteti velem, hogy egy igazi nő vagyok! Csilla! Megértem 62 évet, de ilyet még soha senkitől sem kaptam!
- Emlékszel? Leírtad két évvel ezelőtt a füzetedbe!
Mosolygott.
- Igen, de először nekem is meg kellett érnem rá, hogy el tudjam fogadni a szeretetet. Boldog vagyok Csilla! Nagyon-nagyon boldog!
És csak ölelt, és mosolygott! Kicsit furcsán nézhettünk ki az utcán, de engem egyáltalán nem zavart! Sőt!
Ilikével mindketten tudjuk, mennyit kell küzdenie egy önbizalomhiányos embernek azért, hogy kisebbrendűségi érzését levetkőzze, és el tudja fogadni azt, ami minden emberi lénynek alanyi jogon jár a Földön!
A SZERETETET, A TISZTELETET, A MEGBECSÜLÉST!
- Tudod, hová megyek a hétvégén?
- Hová?
- Háztűznézőbe! Meghívott a házába a szerelmem! Csilla, nem tudom, meddig fog tartani, de életemben először szárnyalok, mint a madár! Nőnek, embernek, társnak érzem magamat!
Aztán csak mesélt, csak mesélt, csak mesélt. Elmesélte, hogyan találkoztak a nyugdíjasklubban, hogy tud táncolni az "igazi", milyen gyengéd, milyen kedves, mennyire lesi Ilike minden rezdülését, és hogy ő mennyire élvezi ezt a csodás helyzetet! Hiszen még sosem volt egy igazi Úriember udvarlásában, törődésében, gyöngédségében része!
- Emlékszel? Ilikém! Amikor éjjel felhívtál? - kérdeztem.
- Igen, emlékszem, mert jött a párkapcsolat, de az nem olyan volt, Csilla! Az pont olyan tökéletlen volt, mint az akkori önmagam! Azóta tudod, hány módszert ismertem meg? Tudod, hányfelé jártam, hogy megszabaduljak a fóbiáimtól, és a szorongásaimtól?
Eszembe jutott az akkori Ilike. Mintha két teljesen különböző embert ismernék hasonló külsőben! Hihetetlen változás!
- Ilikém, érdemes volt két éven keresztül dolgoznod magadon? Megérte?
- Csilla, ha egész életemen keresztül kellett volna dolgoznom magamon ezért a szerelemért, akkor is megérte volna!
- Pont azt tetted, drága Ilikém!
Valahogy így vagyunk mi ezzel, emberek! Egész életünkön keresztül várunk a boldogságra. Ám negatív énképpel sohasem lehetünk boldogok és elégedettek! Minden pillanatban teremtünk, és minden pillanatban lehetőségek ezrei száguldanak felénk az univerzumban. Ám ahhoz, hogy a lehetőséget el tudjuk fogadni, szükségünk van egészséges önbizalomra, ami a pozitív énkép mellékterméke.
Ilike életében először tökéletesen boldog!
Isten adja, hogy kitartson hátralévő életén keresztül az élet legszentebb csodája!
A KÖLCSÖNÖS, ELFOGADÓ ÉS MEGÉRTŐ SZERELEM!
www.5rol6ra.hu
A szerelem nagyon szép dolog! Hát még, ha valakinek az életébe először hatvankét évesen köszönt be először!
Ilike két évvel ezelőtt szorongva lépett be az irodám ajtaján. Még női szemmel nézve is csinos volt. Szép, nőies az arca, gondozott a frizurája, és ápolt a külseje.
Az egész nő ránézésre akár egy iskola tantestületéből is érkezhetett volna.
Beszélgetni kezdtünk. Elmesélte, hogy teljes életében a családjának élt. A férje végig ivott a házasságuk alatt, ezért ő, hogy pótolja a kiesett jövedelmet, házmesteri állást vállalt, és állami gondozott gyermekeket nevelt.
Igenám, de teltek-múltak az évek, és egyszercsak az alkoholista férjet elvitte egy nő! A saját gyermekek egész gyermekkorukban úgy érezték, hogy az állami gondozottakat jobban szerette az anyjuk, mint őket, az állami gondozottak pedig szintén iszonyatosan érezték magukat.
Ahogy kirepülhettek, vissza se néztek soha többet!
Ilike egyedül maradt! Végig mártírkodta az életét, amelyben ő sem volt boldog, és egy szál maga maradt, mint az ujjam!
Kétsésbeesetten jött hozzám, mit tegyen? Merre tovább? Van-e értelme az életének?
Aztán elkísért egy előadásra, és teljesen magával ragadta őt az önismeretben rejlő óriási önmegváltási lehetőség!
El kezdett magán ezerrel dolgozni! Kialakította az Én-ideálját, leírta legfontosabb életcéljait, és a traumáit, amikben megkereste a tanulságokat.
Nem ment egyik napról a másikra, de sikerült.
Az életcélokkal megküszködtünk egy kicsit, mert első helyre a párkapcsolatot írta 2006 tavaszán!
Eltelt kettő, azaz k e t t ő nap, és éjjel 23 órakor kétségbeesve hívott fel!
- Csilla baj van, baj van!
- Mi a baj este tizenegykor???!
- Hát itt a párkapcsolat!
- És? Hát leírtad a füzetedbe! Erre vágytál, nem?
- Na de ilyen gyorsan?
- Nem, hogy örülnél neki, hogy nem kellett 21 napot várnod az eredményre!
- Jaj, de ha belenézek a tükörbe, hányingerem van!
- Aha! Akkor azt írdd bele a füzetedbe, hogy szereted és elfogadod magad, ne a párkapcsolatot, mert látod, az rögtön itt van!
Ez két éve volt! Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és ebben az évben újból találkoztunk. Alig ismertem rá! Egy végtelenül harmónikus lény jött velem szemben az utcán! Egy sugárzó,elegáns tünemény!
A nyakamba borult és azt mondta:
- Csilla, életemben először szerelmes vagyok. Van egy férfi az életemben! Érezteti velem, hogy egy igazi nő vagyok! Csilla! Megértem 62 évet, de ilyet még soha senkitől sem kaptam!
- Emlékszel? Leírtad két évvel ezelőtt a füzetedbe!
Mosolygott.
- Igen, de először nekem is meg kellett érnem rá, hogy el tudjam fogadni a szeretetet. Boldog vagyok Csilla! Nagyon-nagyon boldog!
És csak ölelt, és mosolygott! Kicsit furcsán nézhettünk ki az utcán, de engem egyáltalán nem zavart! Sőt!
Ilikével mindketten tudjuk, mennyit kell küzdenie egy önbizalomhiányos embernek azért, hogy kisebbrendűségi érzését levetkőzze, és el tudja fogadni azt, ami minden emberi lénynek alanyi jogon jár a Földön!
A SZERETETET, A TISZTELETET, A MEGBECSÜLÉST!
- Tudod, hová megyek a hétvégén?
- Hová?
- Háztűznézőbe! Meghívott a házába a szerelmem! Csilla, nem tudom, meddig fog tartani, de életemben először szárnyalok, mint a madár! Nőnek, embernek, társnak érzem magamat!
Aztán csak mesélt, csak mesélt, csak mesélt. Elmesélte, hogyan találkoztak a nyugdíjasklubban, hogy tud táncolni az "igazi", milyen gyengéd, milyen kedves, mennyire lesi Ilike minden rezdülését, és hogy ő mennyire élvezi ezt a csodás helyzetet! Hiszen még sosem volt egy igazi Úriember udvarlásában, törődésében, gyöngédségében része!
- Emlékszel? Ilikém! Amikor éjjel felhívtál? - kérdeztem.
- Igen, emlékszem, mert jött a párkapcsolat, de az nem olyan volt, Csilla! Az pont olyan tökéletlen volt, mint az akkori önmagam! Azóta tudod, hány módszert ismertem meg? Tudod, hányfelé jártam, hogy megszabaduljak a fóbiáimtól, és a szorongásaimtól?
Eszembe jutott az akkori Ilike. Mintha két teljesen különböző embert ismernék hasonló külsőben! Hihetetlen változás!
- Ilikém, érdemes volt két éven keresztül dolgoznod magadon? Megérte?
- Csilla, ha egész életemen keresztül kellett volna dolgoznom magamon ezért a szerelemért, akkor is megérte volna!
- Pont azt tetted, drága Ilikém!
Valahogy így vagyunk mi ezzel, emberek! Egész életünkön keresztül várunk a boldogságra. Ám negatív énképpel sohasem lehetünk boldogok és elégedettek! Minden pillanatban teremtünk, és minden pillanatban lehetőségek ezrei száguldanak felénk az univerzumban. Ám ahhoz, hogy a lehetőséget el tudjuk fogadni, szükségünk van egészséges önbizalomra, ami a pozitív énkép mellékterméke.
Ilike életében először tökéletesen boldog!
Isten adja, hogy kitartson hátralévő életén keresztül az élet legszentebb csodája!
A KÖLCSÖNÖS, ELFOGADÓ ÉS MEGÉRTŐ SZERELEM!
www.5rol6ra.hu
