Nagyjából félévente valamelyik főnökömtől (sok van) megkapom, hogy azért a munkahely az első. Biztos.
Felnőtt életem nagyjából egybeesik a rendszerváltás (?) utáni időszakkal, így magam is többször megtapasztaltam a munkanélküliséget. Szörnyű érzés. Legfőképpen az, hogy az ember feleslegesnek érzi magát. Nincs szüksége rám a … a társadalomnak, a közösségnek.
Így tudom, hogy ha már egy munkahelyhez jut az ember, akkor jó, ha megbecsüli magát. Nem (csak) magam miatt. Amikor a lányom megszületett, éreztem egy „kattanást”, most már határozottan MÁSért is felelős vagyok. Szóval dolgozni kell…
Látok magam körül sok-sok embert, aki munkamániás. Ez is egy betegség, a workoholic (munkaalkoholizmus), mely stresszet okoz, és különféle pszichés és szervi bajokat. Nem, nem szeretnék idő előtt elhalálozni worcoholistaként… Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lelkiismeretesen dolgozom, igyekszem… de a prioritások mások…
Amikor a minap a főnököm (az egyik) közölte, hogy az első a munka, elgondolkodtam, vajon nálam mi a sorrend:
Első, Isten! Az Istenhit, Istenhez való viszony. Nem (csak) a vallás. Hanem a spirituális út. Melyen haladni próbálok.
Második a család. A család, mely a biztos háttér. A fix pont, ahol erőt kaphatok, ahol erőt adhatok. Család nélkül nehéz. Egyedül nagyon nehéz…
Harmadik az életmód. Vegetáriusan élek. A családommal együtt. Mert a tapasztalataim szerint egészséges nekem, a családomnak és a világ jólétére van és így valósulhat meg egy fenntartható világ.
Negyedik a haza. Mert valahova tartozni kell. Gyökértelenül élni nehezebb. Számomra fontos, hogy magyar vagyok, de a magyarságomat próbálom pozitívan megélni. Nem mások ellenében fogalmazom meg magyarságomat, hanem értékek alapján.
S ötödik a „hobbi”, amiben kiteljesedhetek. Én pl. szeretek írni. Tisztázni a világhoz való viszonyomat…
Igen, a munka a hatodik a sorban. Ami azért elég előkelő helyezés… Mert nem robot vagyok… Vannak érzelmeim, vágyaim, gondolkodom… élek…
Nawesh
Felnőtt életem nagyjából egybeesik a rendszerváltás (?) utáni időszakkal, így magam is többször megtapasztaltam a munkanélküliséget. Szörnyű érzés. Legfőképpen az, hogy az ember feleslegesnek érzi magát. Nincs szüksége rám a … a társadalomnak, a közösségnek.
Így tudom, hogy ha már egy munkahelyhez jut az ember, akkor jó, ha megbecsüli magát. Nem (csak) magam miatt. Amikor a lányom megszületett, éreztem egy „kattanást”, most már határozottan MÁSért is felelős vagyok. Szóval dolgozni kell…
Látok magam körül sok-sok embert, aki munkamániás. Ez is egy betegség, a workoholic (munkaalkoholizmus), mely stresszet okoz, és különféle pszichés és szervi bajokat. Nem, nem szeretnék idő előtt elhalálozni worcoholistaként… Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lelkiismeretesen dolgozom, igyekszem… de a prioritások mások…
Amikor a minap a főnököm (az egyik) közölte, hogy az első a munka, elgondolkodtam, vajon nálam mi a sorrend:
Első, Isten! Az Istenhit, Istenhez való viszony. Nem (csak) a vallás. Hanem a spirituális út. Melyen haladni próbálok.
Második a család. A család, mely a biztos háttér. A fix pont, ahol erőt kaphatok, ahol erőt adhatok. Család nélkül nehéz. Egyedül nagyon nehéz…
Harmadik az életmód. Vegetáriusan élek. A családommal együtt. Mert a tapasztalataim szerint egészséges nekem, a családomnak és a világ jólétére van és így valósulhat meg egy fenntartható világ.
Negyedik a haza. Mert valahova tartozni kell. Gyökértelenül élni nehezebb. Számomra fontos, hogy magyar vagyok, de a magyarságomat próbálom pozitívan megélni. Nem mások ellenében fogalmazom meg magyarságomat, hanem értékek alapján.
S ötödik a „hobbi”, amiben kiteljesedhetek. Én pl. szeretek írni. Tisztázni a világhoz való viszonyomat…
Igen, a munka a hatodik a sorban. Ami azért elég előkelő helyezés… Mert nem robot vagyok… Vannak érzelmeim, vágyaim, gondolkodom… élek…
Nawesh
