Avagy Szent Mihály ünnepe és a sárkánypikkelyek. Kezdő waldorfos szülő rácsodálkozása a világra.
Szeretném leszögezni, hogy sok-sok jó iskola van és sok-sok lelkiismeretes pedagódus. Mégis hálát adok az Úrnak, hogy rátaláltunk a Waldorf iskolára. Szülőként (és még kb. 300 szülő így érezheti) igyekszünk a legjobbat megadni a gyermekünknek.
4 hét távlatából is jó döntésnek tűnik, a Waldorf iskola.
Azt hiszem, a siker egyik fokmérője, hogy reggelente nem hallom Sawitától (a lányom), hogy nem akar menni iskolába. Sőt, várja az új élményeket. Délután, amikor megyek érte, lelkesen meséli, mi történt velük aznap.
Az elő napokban történt, hogy a tanító néni (remélem, most nem valami titokról rántom le a leplet) elmondta nekik, hogy ha csendben képesek figyelni, akkor eljön hozzájuk egy kis manó, akit Mirmónak hívnak.
Természetesen minden osztályban, korosztályban vannak, jól értesültek. Lányom 10 éves barátnője múltkor közölte, hogy fogtündér pedig nem létezik. Megnyugtattam, hogy biztosan létezik, mert amikor Sawitának kiesett legutóbb is egy tejfoga, bizony másnap a Fogtündér adott neki ajándékot.
Ugyanígy valamely jól értesült osztálytárs megszavaztatta az osztályt: létezik, vagy sem Mirmó, a manó. Nagy erőpróba volt. Ha Mirmó nem létezik, a tanító néninek, aki nyolc éven keresztül hivatott egyengetni a gyerekek útját az iskolában nagy presztizsveszteséget kell elkönyvelnie. De frappánsan behívott egy kilencedikest és megkérdezte, létezik-e Mirmó? Természetesen -felelte a „nagy” gyerek. S a manó másnap meg is látogatta a gyerekeket.
Szeptember 29-én, Szent Mihály ünnepét tartották az iskolások. Tanítás nélküli nap volt ez számukra. A belvárosban gyülekeztek, elgyalogoltak a Tisza partján egy távoli helyre, ahol akadálypálya, sárkánypikkely keresés és sárkányeregetés várt rájuk. Vagy valami hasonló, hiszen a Mihály-ünnep a gyerekek programja volt, nem a miénk, szülőké.
Mihály arkangyalhoz sok néphagyomány kapcsolódik. Véget ér a nyár, kezdődik az ősz. Változik a természet, változik az ember is. E változó világban igyekszik megtalálnia külső-belső egyensúlyát. Az ünnepen elgondolkodhat az előtte álló feladatokról…
A tanulás rendjében is változás állt be. Az elsősök új padtársat, helyet kaptak a következő hetekre. S a lányom sugárzó arccal közölte: ma beléptünk a számok birodalmába…
Ui: négy hete jár iskolába és egy betűt sem tanultak meg leírni. Kezdjek aggódni?
Nawesh
4 hét távlatából is jó döntésnek tűnik, a Waldorf iskola.
Azt hiszem, a siker egyik fokmérője, hogy reggelente nem hallom Sawitától (a lányom), hogy nem akar menni iskolába. Sőt, várja az új élményeket. Délután, amikor megyek érte, lelkesen meséli, mi történt velük aznap.
Az elő napokban történt, hogy a tanító néni (remélem, most nem valami titokról rántom le a leplet) elmondta nekik, hogy ha csendben képesek figyelni, akkor eljön hozzájuk egy kis manó, akit Mirmónak hívnak.
Természetesen minden osztályban, korosztályban vannak, jól értesültek. Lányom 10 éves barátnője múltkor közölte, hogy fogtündér pedig nem létezik. Megnyugtattam, hogy biztosan létezik, mert amikor Sawitának kiesett legutóbb is egy tejfoga, bizony másnap a Fogtündér adott neki ajándékot.
Ugyanígy valamely jól értesült osztálytárs megszavaztatta az osztályt: létezik, vagy sem Mirmó, a manó. Nagy erőpróba volt. Ha Mirmó nem létezik, a tanító néninek, aki nyolc éven keresztül hivatott egyengetni a gyerekek útját az iskolában nagy presztizsveszteséget kell elkönyvelnie. De frappánsan behívott egy kilencedikest és megkérdezte, létezik-e Mirmó? Természetesen -felelte a „nagy” gyerek. S a manó másnap meg is látogatta a gyerekeket.
Szeptember 29-én, Szent Mihály ünnepét tartották az iskolások. Tanítás nélküli nap volt ez számukra. A belvárosban gyülekeztek, elgyalogoltak a Tisza partján egy távoli helyre, ahol akadálypálya, sárkánypikkely keresés és sárkányeregetés várt rájuk. Vagy valami hasonló, hiszen a Mihály-ünnep a gyerekek programja volt, nem a miénk, szülőké.
Mihály arkangyalhoz sok néphagyomány kapcsolódik. Véget ér a nyár, kezdődik az ősz. Változik a természet, változik az ember is. E változó világban igyekszik megtalálnia külső-belső egyensúlyát. Az ünnepen elgondolkodhat az előtte álló feladatokról…
A tanulás rendjében is változás állt be. Az elsősök új padtársat, helyet kaptak a következő hetekre. S a lányom sugárzó arccal közölte: ma beléptünk a számok birodalmába…
Ui: négy hete jár iskolába és egy betűt sem tanultak meg leírni. Kezdjek aggódni?
Nawesh
