Minden jó valamire... még, az is, ami rossz. Vagy annak tűnik.
No, történt, a minap, nem is oly régen, vagy 2 hete, hogy a gépem bedobta a törölközőt.
Egyszerűen elfelejtett mindent, és csak valami tartalékos módban volt hajlandó indulni...
Mivel pedig nem volt időm sokat vacakolni vele, hát, jó egy hétig, nem is tudtam itthon számítógépezni.
A fontos leadandó cikk miatt, bementem a szerkesztőségbe. Kicsit szívtam a fogam, de, mivel más kötelező mászkálással összekötöttem, azért, nem volt az olyan szörnyű, és különben is, jó bent a csapat.
Aztán, a gép ifjított vinyóval megjött, csak, éppen a netre kellett volna rákapcsolódni.
Ez sem megy egyszerűen, mindig. Dolgom viszont volt, hát, hagytam. Amit sos kellett, megírtam, megkerestem rajta, majd pendrivet ragadtam, és -amúgy papucsban - átkocogtam a közelbe, kvázi szomszédba, elküldeni. ( Azért, ilyen lehetősége sem mindenkinek van. Közben a levélözön hiányát felfedező barátok pedig ajánlgatták a relatíve közeli, 1-2 km séta, vagy 2-3 buszmegálló távra lévő segítségüket az ügyben. Jól esett.)
Aztán, persze, haza... Nem volt net, nem lógtam csak "még 10 percet" - mint pl most - rajta, nem Virteltem, nem levelezgettem csak úgy, csevegve, nem nézelődtem oldalakon...
Viszont, éppen a nagy havazás előtt, sikerült elültetnem a leglényegesebb növényeket, bemenekíteni a kint lévő cserepeseket, elugrani a kertészetbe megvenni, amit akartam...
Hiába, minden jó valamire, még az is, ha valami rossz... :o)
S, hogy folytassam a dicsekvést, én született mázlista vagyok! A természet (is) szeret. Mert, hogy a hó pont akkor kezdett óriási pelyhekben szakadni, mikor az utolsú ásó földet húztam a frissen telepített a Dames de Chanonceau rózsára... jólnevelten, segítőkészen megvárta, míg végzek.
No, meg, ne feledjük, az adathordozást. Jó ideje húzom a pendrive vásárlását.... pénzbe kerül, annyira nem kell, hiszen a gépről küldök... majd, majd, majd... aztán most, ugye nagyon kellett, mert képeket nem tudtam volna a gépről a továbbításhoz floppyn átvinni, újra írható CD-m meg úgyszintén nincs itthon. Volt viszont - pont mire kellett - pendrive. Hogy honnan? Nos, nemrégiben rendeltem néhány növényt, az őszi ültetéshez, postán. A rendeléshez meglepetés ajándékok is tartoztak. Az egyik volt a pendrive. Egy másik, meg, egy gyönyörű, katicabogaras, zöld levél mintás metszőolló, ami, pont akkor jött meg a csomaggal, amikor már nagyon vághatnékom volt, de csak a kis virágvágót, meg az élezendő régit találtam a metszőollők közül, a használhatónak meg napok óta nyoma sem...
Lehet, hogy a természet figyel, és viszontszeret?
No, történt, a minap, nem is oly régen, vagy 2 hete, hogy a gépem bedobta a törölközőt.
Egyszerűen elfelejtett mindent, és csak valami tartalékos módban volt hajlandó indulni...
Mivel pedig nem volt időm sokat vacakolni vele, hát, jó egy hétig, nem is tudtam itthon számítógépezni.
A fontos leadandó cikk miatt, bementem a szerkesztőségbe. Kicsit szívtam a fogam, de, mivel más kötelező mászkálással összekötöttem, azért, nem volt az olyan szörnyű, és különben is, jó bent a csapat.
Aztán, a gép ifjított vinyóval megjött, csak, éppen a netre kellett volna rákapcsolódni.
Ez sem megy egyszerűen, mindig. Dolgom viszont volt, hát, hagytam. Amit sos kellett, megírtam, megkerestem rajta, majd pendrivet ragadtam, és -amúgy papucsban - átkocogtam a közelbe, kvázi szomszédba, elküldeni. ( Azért, ilyen lehetősége sem mindenkinek van. Közben a levélözön hiányát felfedező barátok pedig ajánlgatták a relatíve közeli, 1-2 km séta, vagy 2-3 buszmegálló távra lévő segítségüket az ügyben. Jól esett.)
Aztán, persze, haza... Nem volt net, nem lógtam csak "még 10 percet" - mint pl most - rajta, nem Virteltem, nem levelezgettem csak úgy, csevegve, nem nézelődtem oldalakon...
Viszont, éppen a nagy havazás előtt, sikerült elültetnem a leglényegesebb növényeket, bemenekíteni a kint lévő cserepeseket, elugrani a kertészetbe megvenni, amit akartam...
Hiába, minden jó valamire, még az is, ha valami rossz... :o)
S, hogy folytassam a dicsekvést, én született mázlista vagyok! A természet (is) szeret. Mert, hogy a hó pont akkor kezdett óriási pelyhekben szakadni, mikor az utolsú ásó földet húztam a frissen telepített a Dames de Chanonceau rózsára... jólnevelten, segítőkészen megvárta, míg végzek.
No, meg, ne feledjük, az adathordozást. Jó ideje húzom a pendrive vásárlását.... pénzbe kerül, annyira nem kell, hiszen a gépről küldök... majd, majd, majd... aztán most, ugye nagyon kellett, mert képeket nem tudtam volna a gépről a továbbításhoz floppyn átvinni, újra írható CD-m meg úgyszintén nincs itthon. Volt viszont - pont mire kellett - pendrive. Hogy honnan? Nos, nemrégiben rendeltem néhány növényt, az őszi ültetéshez, postán. A rendeléshez meglepetés ajándékok is tartoztak. Az egyik volt a pendrive. Egy másik, meg, egy gyönyörű, katicabogaras, zöld levél mintás metszőolló, ami, pont akkor jött meg a csomaggal, amikor már nagyon vághatnékom volt, de csak a kis virágvágót, meg az élezendő régit találtam a metszőollők közül, a használhatónak meg napok óta nyoma sem...
Lehet, hogy a természet figyel, és viszontszeret?
