Felhívás: 2008 Karácsonya legyen az odaadó és együttérző Szeretet ünnepe!
Rohanó világunkban nem igazán érünk rá a szeretettel foglalkozni. Mindenki lót, fut, rohan, próbálja utolérni saját magát, a saját életét, és számtalan módon igyekszik bebizonyítani magának, hogy nincs idő semmire.
Karácsony. Meghittség. Szeretet. Közeleg az ünnep, amikor lelassíthatunk, és odafigyelhetünk magunkra, és családtagjainkra.
Finom ételek, találkozás szeretteinkkel, hogy együtt ünnepelhessük azt, hogy fontosak vagyunk egymásnak, hogy van lelkünk, és örülhetünk annak, hogy van kiket szeretnünk is. Erről kellene szólnia a Karácsonynak.
Ám valójában mi is történik? Lótás-futás, egyik rokontól a másikig, iszonyatos evőpartik, amik nem csak a gyomrot, a pénztárcát is alaposan megterhelik, és az ajándékozás "letudása".
Tényleg így kell eltelnie a Szent ünnepnek?
Kedves olvasó!
Én most teszek egy felhívást!
2008 Karácsonya legyen az odaadó és együttérző Szeretet ünnepe!
Arra buzdítom a kedves olvasókat, hogy Szent Este kapcsolják ki a televíziót, gyertyagyújtáskor hallgassanak valami kellemes karácsonyi zenét, és csakis önmagukra, és egymásra figyeljenek. Egyszer egy évben és legalább egyetlen napig!
Olyan gyorsan tovatűnik az élet, elmúlik a pillanat varázsa, hosszú évek alatt kicserélődnek az arcok az ünnepi asztal körül, de a meghittség, a szeretet, az ünnep, bármikor Szentté tehető. Emlékezhetünk a kedves, drága nagyszülőkre, nagynénikre nagybácsikra, akik törődtek velünk, és akiknek mi voltunk a legfontosabbak az életükben. Emlékezhetünk azokra a szeretett személyekre, akik már nem lehetnek velünk. Nem muszáj a hiányukra gondolnunk, gondolhatunk arra a sok jóra is, amit kaptunk tőlük, de legfőképpen a szeretetre, amire tanítottak, amire neveltek.
Tegnap egy bábművész ismerősöm azt mesélte, a kórházban járt a gyermekrehabilitációs osztályon. Ott is szoktak előadást tartani.
Egy kisfiú, akit egy részeg autós ütött el, és nagyon nehezen gyógyul a még megmaradt lábcsonkja, magához szorította a Mikulás bábot és megpusztilta.
- Ugye jövőre is eljössz hozzám Mikulás bácsi?
December van. Sokan fáznak, éheznek, szenvednek, és nagyon szomorú ünnep vár rájuk! Ám mi valamennyien tehetünk értük!
Bármikor vihetünk egy táska használt ruhát vagy tartós élelmiszercsomagot a Máltai Szeretetszolgálatnak, vagy a Gyermekotthonoknak. Bárhová, ahol elesett embertársaink segítségre szorulnak. Nem kell nagy dolgokra gondolni! Akár egy kg cukorral, vagy egy kg liszttel is segíthetünk bajba jutott embertársaink karácsonyát szebbé varázsolni!
Legyen 2008 Karácsonya az odaadó, együttérző szeretet ünnepe!
Csak rajtunk múlik ugyanis, mivé tesszük!
Máltai szeretetszolgálat : "A hit védelme és a szegények szolgálata"
http://www.maltai.hu
Hamarosan elkezdődik a Máltai Szeretetszolgálat adománygyűjtése az Interspar áruházláncokban, ahová első sorban tartós élelmiszereket várnak, de elfogadnak bárminemű segítséget.
"Adni öröm!"
http://www.5rol6ra.hu
Egy cikk a Máltai Szeretetszolgálat adománygyűjtéséről 2007 Karácsonyán.
Varázslat az Intersparban: Katt IDE!
Karácsony. Meghittség. Szeretet. Közeleg az ünnep, amikor lelassíthatunk, és odafigyelhetünk magunkra, és családtagjainkra.
Finom ételek, találkozás szeretteinkkel, hogy együtt ünnepelhessük azt, hogy fontosak vagyunk egymásnak, hogy van lelkünk, és örülhetünk annak, hogy van kiket szeretnünk is. Erről kellene szólnia a Karácsonynak.
Ám valójában mi is történik? Lótás-futás, egyik rokontól a másikig, iszonyatos evőpartik, amik nem csak a gyomrot, a pénztárcát is alaposan megterhelik, és az ajándékozás "letudása".
Tényleg így kell eltelnie a Szent ünnepnek?
Kedves olvasó!
Én most teszek egy felhívást!
2008 Karácsonya legyen az odaadó és együttérző Szeretet ünnepe!
Arra buzdítom a kedves olvasókat, hogy Szent Este kapcsolják ki a televíziót, gyertyagyújtáskor hallgassanak valami kellemes karácsonyi zenét, és csakis önmagukra, és egymásra figyeljenek. Egyszer egy évben és legalább egyetlen napig!
Olyan gyorsan tovatűnik az élet, elmúlik a pillanat varázsa, hosszú évek alatt kicserélődnek az arcok az ünnepi asztal körül, de a meghittség, a szeretet, az ünnep, bármikor Szentté tehető. Emlékezhetünk a kedves, drága nagyszülőkre, nagynénikre nagybácsikra, akik törődtek velünk, és akiknek mi voltunk a legfontosabbak az életükben. Emlékezhetünk azokra a szeretett személyekre, akik már nem lehetnek velünk. Nem muszáj a hiányukra gondolnunk, gondolhatunk arra a sok jóra is, amit kaptunk tőlük, de legfőképpen a szeretetre, amire tanítottak, amire neveltek.
Tegnap egy bábművész ismerősöm azt mesélte, a kórházban járt a gyermekrehabilitációs osztályon. Ott is szoktak előadást tartani.
Egy kisfiú, akit egy részeg autós ütött el, és nagyon nehezen gyógyul a még megmaradt lábcsonkja, magához szorította a Mikulás bábot és megpusztilta.
- Ugye jövőre is eljössz hozzám Mikulás bácsi?
December van. Sokan fáznak, éheznek, szenvednek, és nagyon szomorú ünnep vár rájuk! Ám mi valamennyien tehetünk értük!
Bármikor vihetünk egy táska használt ruhát vagy tartós élelmiszercsomagot a Máltai Szeretetszolgálatnak, vagy a Gyermekotthonoknak. Bárhová, ahol elesett embertársaink segítségre szorulnak. Nem kell nagy dolgokra gondolni! Akár egy kg cukorral, vagy egy kg liszttel is segíthetünk bajba jutott embertársaink karácsonyát szebbé varázsolni!
Legyen 2008 Karácsonya az odaadó, együttérző szeretet ünnepe!
Csak rajtunk múlik ugyanis, mivé tesszük!
Máltai szeretetszolgálat : "A hit védelme és a szegények szolgálata"
http://www.maltai.hu
Hamarosan elkezdődik a Máltai Szeretetszolgálat adománygyűjtése az Interspar áruházláncokban, ahová első sorban tartós élelmiszereket várnak, de elfogadnak bárminemű segítséget.
"Adni öröm!"
http://www.5rol6ra.hu
Egy cikk a Máltai Szeretetszolgálat adománygyűjtéséről 2007 Karácsonyán.
Varázslat az Intersparban: Katt IDE!
