Hamarosan itt van a Karácsony.Sokan várják,ám de vannak, akik iszonyatosan félnek tőle.Ők azok,akik egyedül élnek, társ nélkül,vagy pedig társas magányban.Valóban boldogtalansággal jár az egyedüllét?
Az idei Karácsonyi forgatag Nyíregyházán eddig csendesnek volt mondható. Az emberek inkább csak nézelődnek, kukucskálnak. Bezzeg a kürtőskalácsos előtt kilóméteres sor áll reggel-este!
Úgy tűnik, az embereket a hasuk irányítja. A könyves pavilonok előtt viszont elég nagy a csendesség.
Vajon ugyan mi is lehet ennek az oka???
Egy nagymama állt sorban mellettem, mesekönyvet keresett az unokájának. Majdnem sírva mesélte, mennyire magányos, és ha a kicsi unokája nem lenne, már régen feladta volna, és halott férje után menne legszívesebben.
Valóban? Amikor egyedül maradunk, akkor elő van írva mindannyiunknak a boldogtalanság?
Valamikor én is így voltam vele, de ma már másképp látom. Attól még, hogy egyedül él valaki, egyáltalán nem kell magányosnak lennie!
Attól még, hogy nincs kit körbeajnározni, egyáltalán nem biztos, hogy nem lehet örömöt vagy hasznos elfoglaltságot találni.
Annyi félreértés és félregondolás van a világban! Annyi boldogtalanság puszta ostoba gondolatok miatt.
Az emberek sohasem arra reagálnak, ami történik, hanem mindig arra, amit gondolnak arról, ami történt.
Hiszen minden rosszban van valami jó, és mindenből lehet valamit tanulni.
Hiszen minden értünk van, és nem ellenünk!
Amikor magányosnak érezzük magunkat, akkor érdemes átgondolni, és akár le is írni magunknak egy fontos papírra, - amit mindig elővehetünk magunk építésére- hogy mennyi előnyünk is van az egyedüllétből.
Pl. Szabadon oszthatjuk be az időnket. Nem egrecéroztat senki, és nem osztja be helyettünk a pénzünket, stb.. Nem tesz nekünk keresztbe, amit leteszünk valahová, az ott is marad, és nem kell állandóan keresgélni. Nem horkol a fülünkbe éjszaka, és nem hivogat két percenként fel, hogy hol vagy? Mit csinálsz? Mikor érsz haza? Nem vonja el a figyelmünket önmagunk megismerésétől, és szeretetétől. Nyugalomban élhetünk. Nem mondja azt, hogy ezt most ne vedd meg, mert nincs rá pénz...(Na jó, ennek hátrányai is vannak...) :)))
Saját tapasztalatból mondom, nagyon hozzá lehet szokni az önállósághoz. Önmagunkra jóval több idő jut, hogyha egyedül vagyunk.
Mennyi keserves évet sírtam át álmatlan éjszakákon át, hogy engem nem szeret senki, és mennyire boldogtalan voltam! Azt gondoltam, akkor leszek boldog, ha valaki szeretni fog! Egyáltalán nem láttam, hogy saját magammal mennyire semmilyen, mostoha kapcsolatban állok.
Ma már tudom, mindez egy fatális tévhit, egy vírusmondat, egy téves hiedelem volt, semmi egyéb. És én hosszú éveket pazaroltam el emiatt.
Az egyedüllétnek is megvannak a szépségei. Aki egyszer az életében már élt hosszú távon egyedül, az rendszerint sokkal nehezebben adja be a derekát egy újabb párkapcsolatba.
Nekem 2008 Karácsonya egy nagyon bensőséges ünnep lesz az életemben. Már most is az.
A legszebb ajándékot kapom, amit ember kaphat a világon!
A h á l a érzését, amiért élek, amiért van egy gyönyörű családom, egy tündéri kisunokám, egy szerető édesanyám, amiért rengeteg kedves, jó ember, jó barát vesz körül, amiért megérhettem azt, hogy a mesémet eljátszotta a Mesekert Bábszínház, és láthattam a kisgyerekek arcán az érdeklődést és az örömöt, hogy mégiscsak meglett a Mikulás sapkája, és még sorolhatnám... Annyi mindenért lehetünk hálásak és máris meghitt, boldog ünnep lehet a szívünkben, a legnagyobb ajándékkal! Az őszinte örömmel, és békességgel, amit csak ember megérhet az életében.
Bárcsak mindenki megérezhetné, amit én most érzek.
De csodálatos is ez a sokat próbáló, gyönyörű élet!
És ezzel mindenki így van.. így lehet... Csak végig kell gondolnia, miért is lehet hálás ebben a picinyke, porszem, ám de mégis a Mindenségről szóló emberi életében!
http://www.5rol6ra.hu
