A hozzáállásunk sok mindent eldönt. Azt is, hogy megtaláljuk-e a megoldást, avagy sem. Különben is, probléma nem létezik, csak feladat és információ.
Sokszor tapasztalom, hogy megkeresnek emberek olyan dolgokkal, amik így kívülről nézve elég bagatellnek tűnnek, ők mégis teljesen be vannak fordulva, és szenvednek, szoronganak rendületlenül.
Ez alól senki sem, én sem vagyok kivétel. Más helyzetét mindig könnyebb tisztán látni, mint a sajátunkat.
Mivel érzelmi lények vagyunk, az érzelmeink erdővé növesztik az előttünk álló picinyke bokrocskát, és máris ott van a lelki trauma, ami kínoz, ami rengeteg értékes energiát von el életünk más, fontos területeitől.
Mit is lehet ilyenkor tenni?
Mindenképpen hasznos, ha leírjuk a "problémánkat" és aztán "ötletbörzézünk" felette. Hányszor, de hányszor tapasztalom, hogy amíg a problémán rágódok, valahogy nem tud megérkezni a megoldás. Ám abban a szempillantásban, amikor a megoldás lehetősége pusztán megcsillan a szemünk előtt, rögtön észrevesszük a segítséget.
A napokban történt, hogy egy kedves barátnőm - újabb - elkeseredettségével szembesültem.
Három felnőtt gyermeke van, a legkisebb ott hagyta az egyetemet, és se dolgozni, se tanulni nem akar, a másik kettő dolgozik. Ő maga pedagógus, de már évek óta háztartásbeli, és ez nagyon nyomasztja. Az apa vállalkozó, nagyon kevés időt tölt otthon.
Az anyának az volt a szava járása, még egy takarítói állást is elvállalnék, csak adódna már végre valami! A másik álma az volt, hogy jó messze kerüljön a családjától.
Álma teljesült. Skóciában egy Hotel alkalmazta őt, és néhány ismerősével együtt kiment dolgozni.
Két hét sem telt bele, a férje könyörögve kérte, jöjjön haza, mert nagyon hiányzik a családnak.
Hazajött.
Néhány hét múlva visszrendeződött a korábbi helyzet. Cselédnek érezte újra magát otthon.
Most azon rágódik, mit is tegyen? Visszamenjen Skóciába dolgozni, ahová jó munkája miatt mehetne, vagy pedig maradjon itthon? Hiszen nagyon szeretne önálló életet, és nagyon szeretné, ha gyermekei -felnőtt létükre- végre kirepülnének a családi fészekből és a saját életüket élnék.
Most ez megy már hónapok óta.
Nem értem. Ha egyszer nem jó neki itthon, nem kap megbecsülést, és szeretetet, és ami még ezenkívül nagyon fontos, munkát sem, akkor miért kell ezen ennyit rágódni?
Én biztos, hogy azonnal gépre szállnék, és már mennék is!
Ám természetesen nem lehet más helyett más életében dönteni, és mindig könnyebb tanácsokat osztogatni, mint megélni komoly élethelyzeteket.
Sajnálom a barátnőmet. Komolyan szenved. Menjen vagy maradjon?
Vajon hány értékes ember szenved hasonló szituációkban, amikor képtelen dönteni?
A SZI Kommunikáció, Szabó Ilona módszere kitűnő segítséget nyújt az ilyen és ehhez hasonló, megoldhatatlannak tűnő esetekben, a lelkünket nyomasztó traumák végleges feldolgozásában. Nem érdemes kihagyni. Éveket takaríthatunk meg magunknak egy-egy pár perces gyakorlatsorával.
Szabó Ilona, a SZI kommunikáció
létrehozója, SZI tréner
http://www.sziakademia.hu
http://www.5rol6ra.hu
Sokszor tapasztalom, hogy megkeresnek emberek olyan dolgokkal, amik így kívülről nézve elég bagatellnek tűnnek, ők mégis teljesen be vannak fordulva, és szenvednek, szoronganak rendületlenül. Ez alól senki sem, én sem vagyok kivétel. Más helyzetét mindig könnyebb tisztán látni, mint a sajátunkat.
Mivel érzelmi lények vagyunk, az érzelmeink erdővé növesztik az előttünk álló picinyke bokrocskát, és máris ott van a lelki trauma, ami kínoz, ami rengeteg értékes energiát von el életünk más, fontos területeitől.
Mit is lehet ilyenkor tenni?
Mindenképpen hasznos, ha leírjuk a "problémánkat" és aztán "ötletbörzézünk" felette. Hányszor, de hányszor tapasztalom, hogy amíg a problémán rágódok, valahogy nem tud megérkezni a megoldás. Ám abban a szempillantásban, amikor a megoldás lehetősége pusztán megcsillan a szemünk előtt, rögtön észrevesszük a segítséget.
A napokban történt, hogy egy kedves barátnőm - újabb - elkeseredettségével szembesültem.
Három felnőtt gyermeke van, a legkisebb ott hagyta az egyetemet, és se dolgozni, se tanulni nem akar, a másik kettő dolgozik. Ő maga pedagógus, de már évek óta háztartásbeli, és ez nagyon nyomasztja. Az apa vállalkozó, nagyon kevés időt tölt otthon.
Az anyának az volt a szava járása, még egy takarítói állást is elvállalnék, csak adódna már végre valami! A másik álma az volt, hogy jó messze kerüljön a családjától.
Álma teljesült. Skóciában egy Hotel alkalmazta őt, és néhány ismerősével együtt kiment dolgozni.
Két hét sem telt bele, a férje könyörögve kérte, jöjjön haza, mert nagyon hiányzik a családnak.
Hazajött.
Néhány hét múlva visszrendeződött a korábbi helyzet. Cselédnek érezte újra magát otthon.
Most azon rágódik, mit is tegyen? Visszamenjen Skóciába dolgozni, ahová jó munkája miatt mehetne, vagy pedig maradjon itthon? Hiszen nagyon szeretne önálló életet, és nagyon szeretné, ha gyermekei -felnőtt létükre- végre kirepülnének a családi fészekből és a saját életüket élnék.
Most ez megy már hónapok óta.
Nem értem. Ha egyszer nem jó neki itthon, nem kap megbecsülést, és szeretetet, és ami még ezenkívül nagyon fontos, munkát sem, akkor miért kell ezen ennyit rágódni?
Én biztos, hogy azonnal gépre szállnék, és már mennék is!
Ám természetesen nem lehet más helyett más életében dönteni, és mindig könnyebb tanácsokat osztogatni, mint megélni komoly élethelyzeteket.
Sajnálom a barátnőmet. Komolyan szenved. Menjen vagy maradjon?
Vajon hány értékes ember szenved hasonló szituációkban, amikor képtelen dönteni?
A SZI Kommunikáció, Szabó Ilona módszere kitűnő segítséget nyújt az ilyen és ehhez hasonló, megoldhatatlannak tűnő esetekben, a lelkünket nyomasztó traumák végleges feldolgozásában. Nem érdemes kihagyni. Éveket takaríthatunk meg magunknak egy-egy pár perces gyakorlatsorával.
Szabó Ilona, a SZI kommunikáció
létrehozója, SZI tréner
http://www.sziakademia.hu
http://www.5rol6ra.hu
