Ha fákról beszélünk, az életről beszélünk
A legzsúfoltabb városi kőrengetegben is találkozunk a fával. Ott van előttünk, és nem gondolunk rá. Pedig régebben itt van a földön, mint mi emberek. Arra sem gondolunk, hogy létünket, életünket neki köszönhetjük. Elődeink még tudták, hogy mit köszönhetünk a fának. Ősi mítoszok kötődnek hozzá. A druidákról tudjuk, hogy szentként tisztelték a tölgyet, szertarásaikat tölgyerdőkben végezték. A szent fák kultuszához kötődik a kelta mitológia. Minden törzsnek saját szent fája volt a földjük közepén, ez jelképezte a törzs egységét és biztonságát. Az északi, skandináv mitológiának is meg van a maga szent fája: a kőris. A mitikus, hatalmas kőris köti össze az eget és a földet és az alvilágot. A keresztény hit szerint az Édenkertben nőtt a tudás fája és Krisztust fakeresztre feszítették, hogy megváltsa a világ bűneit.
Csodálatos teremtmény a fa. A földből táplálkozik, a levegőből építkezik és életet ad a föld élőlényeinek. Gyökerei a földből szívják fel táplálékát, a szerves bomlástermékeket. A levegő széndioxidját használja fel, a fotoszintézis révén, szén alapú építő anyagainak létrehozásához. A kibocsátott oxigén pedig a többi élőlény, így az ember számára is nélkülözhetetlen.
A fák szerepe annyira sokrétű, hogy csak a legfontosabbakat sorolom itt fel: megkötik a vizet a talajban, megkötik a talajt, megkötik és megszűrik a csapadékot, árnyékot, párologtatásuk által lehűtik a levegőt, éjszaka csökkentik a lehűlést, felfogják a szelet, tompítják a zajt, megkötik a port. Biztosítják a tápanyag és víz körforgását, azáltal, hogy a talaj mélyéről felhozzák a felszínre a tápanyagokat és így azok más élőlények számára hozzáférhetővé válik. Párologtatásuk pedig lehetővé teszi az esőfelhők létrejöttét.
Ne feledjük a fa a legtökéletesebb természetes légkondicionáló.
A fa, az erdő életben maradásunk záloga.
B. Szabolcs Csaba rovata (bszabolcscsaba.virtus.hu)
Csodálatos teremtmény a fa. A földből táplálkozik, a levegőből építkezik és életet ad a föld élőlényeinek. Gyökerei a földből szívják fel táplálékát, a szerves bomlástermékeket. A levegő széndioxidját használja fel, a fotoszintézis révén, szén alapú építő anyagainak létrehozásához. A kibocsátott oxigén pedig a többi élőlény, így az ember számára is nélkülözhetetlen.
A fák szerepe annyira sokrétű, hogy csak a legfontosabbakat sorolom itt fel: megkötik a vizet a talajban, megkötik a talajt, megkötik és megszűrik a csapadékot, árnyékot, párologtatásuk által lehűtik a levegőt, éjszaka csökkentik a lehűlést, felfogják a szelet, tompítják a zajt, megkötik a port. Biztosítják a tápanyag és víz körforgását, azáltal, hogy a talaj mélyéről felhozzák a felszínre a tápanyagokat és így azok más élőlények számára hozzáférhetővé válik. Párologtatásuk pedig lehetővé teszi az esőfelhők létrejöttét.
Ne feledjük a fa a legtökéletesebb természetes légkondicionáló.
A fa, az erdő életben maradásunk záloga.
B. Szabolcs Csaba rovata (bszabolcscsaba.virtus.hu)
