Már régóta töltöm mindennapjaimat a világhálóhoz láncolódva. Eleinte csak hetente léptem fel néhány emailt küldeni,aztán jöttek a blogok,iwiw, saját web, google, és mostmár itt a magazin.
Ám legújabb felfedezésem - nekem új legalábbis, - a google. Minél több időt töltök vele, annál jobban imádom! Nem is tudom, mi a csodát kerestem eddig más oldalakon?
Hiszen olyan sokrétű, és annyira felhasználó barát, hogy egyszerűen nincs értelme más címekkel bíbelődni.
A freemaillel kedztem az emailezést, de mióta vagy két éve bővítették képtárral, meg egyebekkel, olyan lassú, mint a halál.
A blogtert nagyon szeretem, de ott is átalakították a rendszert, és az Istennek sem tudok belépni és a blogomba írásokat felpakolni.
Lassú és nagyon idegen. Pedig jó írások vannak rajta, és úgy tűnik, jóval sokrétűbb lett, mint régen volt.
Na de már aki ilyen netfüggő, mint én, nem bír perceket várni a betöltésre, meg aztán a keresgéléssel tölteni az időt.
Szóval, jó ez az internet! Általa kibővül az ember világa, s bár találkozik néha olyanokkal is, akikkel nem kellene, mégis szuper!
Ma felfedeztem az igoogle-t! Segítségével olyan kezdőlapot tudok magamnak beállítani, amit személyes formámra alakíthatok! Megkönnyíti az életemet! Sok hasznos ablak van benne, hírcsatorna, naptár, időjárásjelentés, és saját kedvenc oldalakkal bővíthetem tetszés szerint az oldalt. Át is rendezhetem az ablakok sorrendjét.
A picassa pedig egyenesen csúcs! 
Villámgyors, annyi képtárat tudok vele képezni, amennyit nem szégyellek!
És egész albumokat egyben el lehet küldeni barátoknak megnézésre, sőt! Másokét is meg lehet nézni, véleményezni.
Aztán ott a youtube. Amikor valaki bele mászik a lelki világomba, akkor előkapok egy kedves zenét, és már hallgatom, nézem! Ha pedig jól érzem magam, akkor azért!
Önfejlesztéshez nélkülözhetetlen, csodás dolgok vannak a goolge-ban.
A bloggerrel pedig csodálatosabb blogokat tudok elkészíteni, mint amilyeneket valaha is csináltam. Könnyen, egyszerűen, és GYORSAN!
És akkor még nem beszéltem az emberi kapcsolatok sokszínűségéről! Mennyi barátság, ismerettség jön létre olyan emberek között, akiknek esélyük nincs az életben egymással nem, hogy találkozni, mégcsak megismerkedni sem.
A net a legjobb személyiségfejlesztő eszköz a világon!
Itt aztán lehet találkozni mindenféle emberrel. Sokat lehet ezekből a kommunikációkból tapasztalni. Magunkat is megismerhetjük és ez a legnagyobb ajándék a Földkerekségen.
Az ember mindig azt gondolja, amikor egy új ismeretre szert tesz, és ami nagyon feldobja az életét, ezt biztosan nem lehet már überelni!
Aztán harmadnap jön valami még sokkal jobb, és már el is felejtjük, honnan indultunk.
Emlékszem, a 80-as évebken találoztam először számítógéppel, Commodore 64 volt a neve.
Jókat lehetett vele játszani, de az akkori munkahelyem a számvitelt szerette volna rászervezni.
Nem lehetett. Lefagyott, nem működött, sok időt elvett tőlünk, kiakadtunk, és beírtuk, hülye raktár.
Azt írta vissza: Ilyen raktár nincs. Igaza volt.
Az első IBM AT, amit a munkahelyemen az asztalomra helyeztek, 780.000,- Ft-ba került akkor!
Pont akkor vettünk lakást 720 000,- Ft-ért, gyönyörű egy plusz kettes lakást.
Ilyen az élet. Drágább gépen dolgoztam, mint amilyen értékű lakásban laktam.
Kicsit más mostmár az élet! A technika napról napra avul, a tudás napról napra hamarabb terjed.
Már el sem tudom képzelni internet nélkül az életemet!
Nem rég még veszélyesnek minősítették, és minden áron meg akarták akadályozni, hogy a széles közönség használhassa, ma meg már alig van, akinek nincs nete.
Már anyámnak is van emailcíme. Ma csináltam neki. Át van irányítva az enyémre, mert ismerve őt, úgy sem fog tudni belépni egyedül sohasem.
Mondtam neki, jól vigyázzon, kinek adja meg, mert én fogom először olvasni az üzeneteit!
Amióta elvégezte a Kattints nagyi tanfolyamot, sokkal barátságosabban állt a géphez, mint azelőtt. Régen úgy nézett rá, mint bika a vörös posztóra.
Ma akartam anyut regisztrálni egy oldalra. Kiderült, olyan régi a személyigazolványa, hogy a rendszer azt írta ki, hamis.
1975-ös Lassan múzeális értékké válik.
Egyre többen élik életüket egy gép elé szegezve, virtuálisan, és egyre kevesebbet mennek ki az életbe, mert a NET él és éltet.
Vajon utódaink mit fognak tudni kihozni őseik virtuális úttörő botladozásaiból?
http://www,5rol6ra.hu
