Mondta egyik szomszédom, amikor észrevettem, hogy csak a jobb első lámpám világít.Hát persze.Hogy is ne tudnám? Interaktív röntgen szemem van, amit teleszkóppal irányítok.
Akármerre nézek a világban, mindenütt azt látom, hogy a nem megfelelő kommunikáció vezet az egyébként könnyűszerrel elkerülhető problémákhoz.
Amikor ezt hiszünk, meg azt hiszünk, ahelyett, hogy alaposan kikommunikálnánk egymással magunkat.
Mint például ez a mostani, a szomszédom és én köztem.
Amikor ugyebár az ember benne ül egy autóban, nem igazán láthatja kívülről, hogy égnek-e a lámpái avagy sem. Ám az ember egy civilizált társadalomban szokták mondani, társaslény.
Pont úgy, mint Elliot Aronson könyvében, amely könyv eddigi életem egyik legmeghatározóbb olvasmánya volt. Katt IDE!
Annyit talán elvárhatnánk egymástól, hogy ha valamit észreveszünk, ami nem helyén való, rákérdezünk:
- Tudod, hogy nem ég a bal első lámpád?
És akkor az embernek lenne lehetősége azt mondani, hogy tudom, éppen most akarom kicserélni, vagy azt, hogy köszi, hogy szóltál, fogalmam sem volt róla!
Mikor a szomszédomat megkérdeztem, miért nem szólt, hiszen nap mint nap állandóan találkozunk a garázsaink előtt, akkor jött a frenetikus válasz:
- Azt hittem, te tudod! Már jó néhány napja látom, hogy nem ég!
Hát igen! Ha tudtam volna, egészen biztosan egy percig sem mászkáltam volna nem világító lámpával, mivel balesetveszélyes, és még a rendőrségi ellenőrzéskor is komolyan büntetnek érte.
Végig gondolva, hogy ezalatt a jó néhány nap alatt hányszor voltam tankolni, hányszor álltam meg forgalmas helyeken parkolni, és senki, egy árva lélek sem jelezte, hogy baj van a bal első lámpával, felmerül bennem egy kérdés:
Ha még annyit sem várhat el egyik ember a másiktól, hogy figyelmeztesse, ha nem veszünk észre egy komoly balesetet is okozható műszaki hibát, akkor mitől is vagyunk mi társaslények tulajdonképpen???
http://www.5rol6ra.hu
Kassai Csilla rovata (kassaicsilla.virtus.hu)
