BoldogBlog

Megérkezés

Mikor felismered: Véget ért a hosszú keresés.

A szerencsések életében eljöhet a pillanat amikor felismerik, hogy véget ért a hosszú keresgélés, a bolyongás. Szerelmek jönnek és mennek s mégsem érezzük azt, hogy most kell megállni. Most, mert minden ami igazán fontos az életben Vele elérhető.
A szerelem gyönyörű, a szerelem maga a csoda. S a szerelem olykor elvakít izzó fényével, viharnál is tombolóbb érzéseivel, a benne megbúvó félelemmel a végtől és azt hisszük, hogy ennél több már nem kell az élettől, így marad örökre ha Vele maradunk.
Olyan könnyű a szerelemtől elvarázsoltan hibásan dönteni, hiszen a szerelem nem a mérlegelésről hanem a legszebb érzelmek egyikének a lehető legszabadabb átéléséről. S mikor felébredtünk, rohanni újabb szerelemet hajszolva. Hátha majd az lesz a tökéletes, a végső.
Miért írom most ezeket a sorokat?
Kérlek, nézd el nekem hogy személyes boldogságomat terítem most eléd.

Megérkeztem.
Megtaláltam az embert, a nőt, aki mellett egyszerre élhetem át a szerelem varázslatát és annak a hihetetlen biztonságnak az érzését, amit a legmélyebb szeretet jelent.
Ha rá gondolok tudom, hogy mit érez, ha bánata van érzem a távolból is. Mozdulni érzem az ágyam, ha álmatlanul forgolódik egy messzi vidéken. Felriadok, mielőtt megszólal a hívását jelző gépi hang. Kinyitom a telefonom, mielőtt rövid kis üzenete megérkezik. Álmaimban is forrón és élőn öleljük át egymást.
Tudom, hogy életemet bármikor a kezébe tehetem. Akkor is, ha éppen valami butaságom miatt megorrolna rám. A tökéletes biztonság és a feltételek nélküli bizalom amit adni tudunk egymásnak. Nem is jó szó, hogy adni. Hiszen fontolás és gondolkodás nélkül a lényünkből adódóan létezik. Akár az érzés, hogy bárhol , bármikor számíthatunk egymásra, összetartozunk.

Megtaláltam.

Képes vagyok korlátozások nélkül szeretni, nem félni a holnapot. Tudom, hogy szárnyalnia kell szabadon, s ha átrepülte a messzi tájakat hozzám tér vissza szerelmesen, boldogan. Nem kell szememmel követnem minden lépését, mert tudom, hogy soha nem ártana nekem, nekünk. Csendes szóval szólok csak olykor, ha meglátom a magasban prédáját kereső ragadozót és kedvesem önfeledt röpte közben nem látja még. Ha mégis megégetné magát, mellettem gyógyulásra lel, mert kezeimmel ápolom s szívem minden melegével veszem körül.
Miénk a bizalom, s ez a bizalom a minden. Míg tudom, hogy szeret nincs az a félreérthető szó, helyzet, eset amivel bántani tudna, elég tudnom: sosem akarna ártani.
A tökéletes együtt létezés érzése jár be, az érzés hogy együtt nem érhet semmi baj, ketten a hegyeket is homokszemként fújunk utunkból félre, el. A bizonyosság, ha egyinkünk ereje fogytán, a másik lesz támasza. Szavak nélkül fordulunk egyszerre, egy cél felé. Hangok nélkül tudjuk egymás vágyait, álmait. Nem vágyunk arra, bárcsak kicsit más lenne, mert a maga teljességgében fogadjuk el, teljes szívünkkel szeretjük egymást.
Ahogy írom e sorokat, előttem van mosolya, boldog vackolása vállamon, világot elfelejtő remegő lebegésünk egy gyönyörű szeretkezés után, a szívem gyorsabban ver s nem szégyellem párába bújó szemem. Pára borítja olykor, mert a bennem feszülő, engem kitöltő érzelem nem fér már el bennem néhanap, kiutat keres, hogy még nagyobbra nőjön, mint szűkös testem engedi.

Kedvesem!

Ha nem vagyok veled, akkor is láthatatlan híd ível világon át közöttünk. Beleremegek, amikor megérzem lépteid a másik oldalán. Ha veled vagyok, ha csak rád gondolok része leszek annak az új lénynek ami kettőnkből jött létre, általunk létezik.

Szeretlek. Érzem, hogy érzed, tudom, hogy tudod. Megbicsaklik olykor a szavam, ha megpróbálom elmondani mit is jelentesz nekem. Amikor rád gondolok, kisimul a lelkem, parányivá pamaccsá válik, napi harcaimnak gomolygó viharfellege. Te vagy számomra a mosoly, szereteted az otthon, gondoskodásod a biztonság maga. Úgy tudsz szeretni, ahogyan egész életemben vágytam, feltétel nélkül, nem kötve lelkem, kezem. Szeretlek, mindeneddel: gondolatoddal, vágyaddal, lelkesedéseddel, örömöddel és csalódásoddal. Veled szállok messzi tájakon, magamban érzem lelked minden rezdülését, mosolyod az én mosolyom, könnyeid az én könnyeim. Mikor találkozunk olykor percekig némán csak iszom magamba lényed, boldogan és egyszerre távol a világ mocskától. Ha érintelek, belédborzongok, villámcsapás cikázik végig testemen, mint mikor első érintésed felnyitotta a szemem. Orromban érzem tested édes illatát, ujjaim érzik bőröd bársonyát, ajkaim mosolyogva emlékeznek nyakad apró pihéire, fülemben hallom nevetésed, gyönyörtől elmélyülő hangon kiáltó örömöd. Szemem látja a láthatatlan arcodat, ha a távolból rád gondolok. Gyengéd kitárulkozó szerelmed kitölti lényemet, gondnak, bánatnak, veszett világnak nem marad benne hely. Ajándékul adtuk egymásnak önmagunk minden apró részletét, nincsenek titkok nincs rejtett gondolat.

Itt vagyok, szeress soká. Itt vagyok, részemmé lettél örökre, boldog vagyok veled.

Megérkeztem végre már.
 

Zorwick rovata (zorwick.virtus.hu)