Minden ott kezdődik, hogy tudjunk először megbocsátani saját magunknak. Ha ezt megtettük, bocsássunk meg azoknak, akik megbántottak minket, így megbocsátást nyerünk azoktól, akiket megbántottunk!
Zoltán egy egyszerű munkáscsalád gyermekeként nőtt fel. Gyerekkora viszont szörnyű volt. Édesapja egy iszákos ember volt, aki állandóan űzte részegségében családját, és édesanyját rendszeresen ütlegelte. Ha dolgozott, akkor sem adta a fizetését haza, hanen a kocsmába vitte, barátokra költötte. Édesanyja így hamar el is vált férjétől, és egyedül nevelte fel fiát. Nem akarta, hogy Zoltán ilyen körülmények között nőjön föl!
Apja rendszeresen fizette a gyerektartást, és édesanyja nem tiltotta tőle
fiát, így gyakran találkoztak.
Kezdetben nehéz volt. de ahogy nőtt a fiú egyre értelmesebb lett. Az isko-
lában kitűnő tanuló volt, és látva, hogy édesanyja milyen nehezen, de a
legnagyobb szeretetben neveli őt, nagyon sokat segített neki a tanulás mellett. Nagyon jó kereső szakmát szerzett, amelyben hamar el is helyezkedett. Édesapja példáját látva viszont egyet megfogadott, hogy úgy
nem akar élni mint ő. Boldog családi életet szeretett volna élni, és tudta,
hogy ez főként csak rajta múlik.
Hamarosan megismerkedett élete legnagyobb szerelmével is, akivel két év
együttjárás után össze is házasodtak. Fia boldogságát látva, nagyon boldog volt édesanyja, Ilona is. Zoltán nem akarta tönkre tenni sem a maga,
sem családja életét, így az italt messziről kerülte. Mindig a saját magának
tett fogadalma jutott eszébe! Hamarosan megszületett gyönyörű gyermekük
is, Dávidka. Zoltán és felesége, odaaadó szeretettel, gondoskodással nevel-
ték gyermeküket. Mindent beleadtak, hogy a kisfiú mindent megkapjon amire szüksége lehet.
A férfi édesanyja sajnos nemsokára beteg lett. Kórházba került, és beteg-
sége egy hónap alatt elvitte. Hiába már nem éltek együtt Zoltán szülei, de édesapját mégis nagyon megviselte volt felesége halála. Belegondolt, hogy talán még mindig élne, ha nem viselkedett volna vele úgy. Egyre kiszolgáltatottabb, elhagyatottabb lett. Rászorult fia önfeláldozó gondoskodására. Egyszer éppen ott volt nála a fia és megragadva az alkalamat, megkérdezte tőle:
-Fiam, ugye haragszol rám, amiért úgy viselkedtem anyáddal? Belegondol-
tam, hogy ha én nem ilyen vagyok, lehet, hogy még mindig élne. -búslako-
dott a férfi.
- Megbocsátani nem az én dolgom bár engem is nagyon bánt ez az egész.
Te megmutattad azt nekem, hogy úgy nem szabad élni, ahogy te csináltad,
édesapám!
- Ha nem szeretnélek, akkor nem lennék most itt! - felelte Zoltán.
És ahogy ezt kimondta, Zoltán apja, a foteljában ülve meghalt...
Ha nem akarsz megbocsátani, többet ártasz magadnak, mint a másik em-
bernek. Nem úgy lettél teremtve, hogy elbírd azt a stresszt, ami a nehezte-
léssel jár! Egész halom orvosi bizonyíték van arra, hogy ténylegesen tönkre-
teszi az egészségedet a haragtartás. Ha úgy gondolod, hogy valaha szükséged lesz irgalomra, légy irgalmas! Jézus azt mondta: "Boldogok az
irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek" (Máté 5:7) Mond neked valamit
Isten ezzel kapcsolatban? Ha igen, akkor még ma tedd meg! Ne halogasd
tovább!
Zoltán egy egyszerű munkáscsalád gyermekeként nőtt fel. Gyerekkora viszont szörnyű volt. Édesapja egy iszákos ember volt, aki állandóan űzte részegségében családját, és édesanyját rendszeresen ütlegelte. Ha dolgozott, akkor sem adta a fizetését haza, hanen a kocsmába vitte, barátokra költötte. Édesanyja így hamar el is vált férjétől, és egyedül nevelte fel fiát. Nem akarta, hogy Zoltán ilyen körülmények között nőjön föl!Apja rendszeresen fizette a gyerektartást, és édesanyja nem tiltotta tőle
fiát, így gyakran találkoztak.
Kezdetben nehéz volt. de ahogy nőtt a fiú egyre értelmesebb lett. Az isko-
lában kitűnő tanuló volt, és látva, hogy édesanyja milyen nehezen, de a
legnagyobb szeretetben neveli őt, nagyon sokat segített neki a tanulás mellett. Nagyon jó kereső szakmát szerzett, amelyben hamar el is helyezkedett. Édesapja példáját látva viszont egyet megfogadott, hogy úgy
nem akar élni mint ő. Boldog családi életet szeretett volna élni, és tudta,
hogy ez főként csak rajta múlik.
Hamarosan megismerkedett élete legnagyobb szerelmével is, akivel két év
együttjárás után össze is házasodtak. Fia boldogságát látva, nagyon boldog volt édesanyja, Ilona is. Zoltán nem akarta tönkre tenni sem a maga,
sem családja életét, így az italt messziről kerülte. Mindig a saját magának
tett fogadalma jutott eszébe! Hamarosan megszületett gyönyörű gyermekük
is, Dávidka. Zoltán és felesége, odaaadó szeretettel, gondoskodással nevel-
ték gyermeküket. Mindent beleadtak, hogy a kisfiú mindent megkapjon amire szüksége lehet.
A férfi édesanyja sajnos nemsokára beteg lett. Kórházba került, és beteg-
sége egy hónap alatt elvitte. Hiába már nem éltek együtt Zoltán szülei, de édesapját mégis nagyon megviselte volt felesége halála. Belegondolt, hogy talán még mindig élne, ha nem viselkedett volna vele úgy. Egyre kiszolgáltatottabb, elhagyatottabb lett. Rászorult fia önfeláldozó gondoskodására. Egyszer éppen ott volt nála a fia és megragadva az alkalamat, megkérdezte tőle:
-Fiam, ugye haragszol rám, amiért úgy viselkedtem anyáddal? Belegondol-
tam, hogy ha én nem ilyen vagyok, lehet, hogy még mindig élne. -búslako-
dott a férfi.
- Megbocsátani nem az én dolgom bár engem is nagyon bánt ez az egész.
Te megmutattad azt nekem, hogy úgy nem szabad élni, ahogy te csináltad,
édesapám!
- Ha nem szeretnélek, akkor nem lennék most itt! - felelte Zoltán.
És ahogy ezt kimondta, Zoltán apja, a foteljában ülve meghalt...
Ha nem akarsz megbocsátani, többet ártasz magadnak, mint a másik em-
bernek. Nem úgy lettél teremtve, hogy elbírd azt a stresszt, ami a nehezte-
léssel jár! Egész halom orvosi bizonyíték van arra, hogy ténylegesen tönkre-
teszi az egészségedet a haragtartás. Ha úgy gondolod, hogy valaha szükséged lesz irgalomra, légy irgalmas! Jézus azt mondta: "Boldogok az
irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek" (Máté 5:7) Mond neked valamit
Isten ezzel kapcsolatban? Ha igen, akkor még ma tedd meg! Ne halogasd
tovább!
Dinna rovata (dinna.virtus.hu)
