EGY PÉLDAÉRTÉKŰ ÉLET!!!
Egy rendkívüli asszonyról írok most, a neve Daphne Selfe, 60 éve dolgozik modellként, sokat sikerei közül idősebb korában ért el. Ő az élő példa, hogy sose adjuk fel.
A mai világban szinte elképzelhetetlen, hogy egy modell 80 évesen is a szakmában maradjon, és aktívan dolgozzon, ráadásul naponta akár 1000 Fontot keressen.
Daphne Selfe a kivétel, az élő legenda, a modell, aki 60 éve van a pályán és még mindig aktív.
Pontosan hat évtizede a pályán.
50-es évek
1950-ben 20 éves volt. Elég szép volt, de sose gondolt arra, hogy modell legyen. Bolondult a lovakért, sokat lovagolt. Vastag combja volt, széles csípője és válla, nem volt kövér, de erős csontozatú, izmos, sportos testalkatú. Egyáltalán nem a tipikus macskajárású modell volt.
Viszont különleges arccsontja egyedi vonást kölcsönzött arcának, magas volt, és gyönyörű fényes, hosszú hajkoronája.
1949-ben, kollégái rábeszélésére benevezett egy versenyre, hogy a helyi újság címlaplánya legyen. 
Következő év januárjában már a Reading Review címlapján mosolygott. A fotós Gilbert Adams volt, szülei egy régi barátja.
Apja, a közeli iskola tanára és anyja végtelenül büszkék voltak rá, és elégedettek, hogy végre talált valami kevésbé veszélyes és sokkal nőiesebb dolgot a lovaglásnál, amit legszívesebben csinált.
De csak az első divatbemutatója után, amire az utolsó pillanatban ugrott be egy hiányzó lány helyett, gondolta azt, hogy ezzel szeretne foglalkozni az életében.
Csatlakozott egy modellügynökséghez és részt vett egy három hetes képzésen, ahol megtanult elegánsan állni, valamint elkészíteni a saját sminkjét és frizuráját.
Akkoriban fekete szemceruzával erősen kihangsúlyozta a szemét, és nagyon vörös rúzst használt. A Max Factor készítményeinek rabja lett, amit egy barátjától kapott. Haját az akkori divat szerint hullámokba rendezve, keményre lakkozva hordta. Akkoriban egy modellnek mindent egyedül kellett csinálnia, még nem vették körbe őket stylistok és egyéb segédek.
Egy divatárunagykereskedőnél kezdett, majd egy szőrmeárushoz szerződött Londonba. Hordta a ruhákat, beszélgetett a vevőkkel, teát készített, számlát írt, és hasonló dolgokat csinált.
Hetente egyszer ingyen fodrász és manikűr járt a bér mellé, de abban az időben mindig jól kellett kinéznie, nem úgy mint a mai modelleknek, akik szabadidejükben farmert és pólót hordanak.
Rengeteg saját ruhát tervezett, de szerette a New Look márkát - amit a Dior hozott létre - és mindig szoknyát hordott és magassarkú cipőt. Sosem feledkezett meg a kalap és a kesztyű viseletéről sem.
A szépségápolás akkoriban alig volt több annál nála, mint hogy esténként lemosta az arcát és Nívea krémet használt.
18 hónap után szabadúszó lett és részt vett több divatbemutatón és fotózáson egész Londonban, dolgozott például a Debenhams áruháznak is.
Elég hamar hallott a "szereposztó díványról" és megtanulta hogyan lehet a lehető legelegánsabban elkerülni az efféle jeleneteket.
Egyszer egy üzlet tulajdonosa párizsi hétvégére hívta, de nemet mondott. Tudta mit jelent ez a meghívás, de nem így akart érvényesülni. Ez a cég a későbbiekben természetesen sohasem alkalmazta.
Tudta, hogy nem egy szokványos modellalkat. Nem volt kövér, de erős csontozatú, a lovaglástól széles a csípője és erősek a lábizmai.
Mindig rendesen étkezett, akkoriban még nem is volt divat a fogyókúra. Reggelizett, ebédelt és vacsorázott, a mama sajtos makarónija ugyanúgy szerepelt az étlapon mint a melaszszirupos palacsinta.
Ha 1-2 kilót hízott, többet mozgott.
A jegyrendszer a háború után 1954-ig tartott,ezért akkoriban nem lehetett szó válogatásról.
Táncleckéket vett és elkezdett jógázni, hogy fitten tartsa magát. A tánctanára javaslatára szvinget tanult, hogy karcsúsodjon a lába.
Nyaranta, amikor mindenki szabadságon volt és nem volt munkája Londonban St. Ives Cornwald-ba ment, ahol a művészek és modellek összegyűltek.
Itt találkozott férjével, Jimmel 1953-ban, aki színházi ügyelő volt, majd később a tévéhez került.
1954-ben férjhez ment és az akkori trendnek megfelelően hamarosan várandós lett.
Első gyermeke, Mark 1955-ben született, majd őt követték 4 illetve 5 év múlva lányai, Claire, és Rose.
Az évtized hátralevő részét így az anyaságnak szentelte.
60-as évek
A 60-as évekig nem is gondolkodott a visszatérésen. Akkoriban az olyan modellek voltak gyakran foglalkoztatva mint, Twiggy és Jean Shrimpton, akik nagyon vékonyak voltak. Daphne-nak a három gyerek ellátása mellett gondolni sem volt ideje diétára.
Szerencséjére tudatos erőfeszítés nélkül az évek során vesztett kicsit eredeti súlyából, így mégis megpróbálkozott a visszatéréssel.
A szerződések azonban olyan feltételeket diktáltak amiket nem tudott elfogadni.
Nem keseredett el, kisebb szerepeket vállalt a tévénél és kereskedelmi fotózásokat néhány üzletnek.
Így kezdett újra dolgozni 1963-ban.
1965-ben a Kellog's cég reklámarca lett.
Mindig divattudatos volt, frizurája és sminkje megfelelt az akkori trendnek. Vastag réteg alapozót, fekete szemceruzát és ragacsos, szinte irrizáló rúzst használt.
Bár szerette más tervezők ruháit, legtöbbször saját darabjait viselte.
70-es évek
A hetvenes évek újabb változást hozott a divat terén. A hajviselet lazább, a ruhák kényelmesebbek lettek. A smink is sokkal szolídabb.
Daphne 42 éves korában, első ráncai megjelenésekor se sokat változtatott addigi szépségápolási szokásain. Még mindig egyszerű szappant használt az arcmosáshoz - sohase valami drága márkát - és Nívea krémmel hidratált.
A haját azonban az első ősz szálak megjelenésekor elkezdte festeni. Először fodrásszal csináltatta, később ő maga otthon végezte a hajfestést.
A gyerekek felnőttek ő pedig olyan sorozatokban kapott kisebb szerepeket mint a General Hospital és a Dr. Who.
Kiegészítő munkaként modellkedett.
80-as évek
Saját bevallása szerint imádta a nyolcvanas évek divatját. Tetszett neki a romantikus stílus és hajviselet terén kacérkodott a dauerral is. Kipróbálta az akkor divatos diétázást is.
A testén már észrevette az öregedés jeleit, a mellei kicsit megereszkedtek, ami nem csoda, hisz mindhárom gyerekét szoptatta. De mivel azelőtt sem voltak nagyok a mellei nem tulajdonított ennek különösebb jelentőséget.
Az arcán megjelentek a ráncok, de ez sem zavarta.
A ráncairól így beszélt:
" Nem törődöm a ráncokkal az arcomon. A kor utolér mindannyiunkat, senki sem immunis rá. Soha nem veszek drága krémeket, műtétre meg pláne nem pazarolnék."
Mindig úgy gondolta, hogy a ráncok az arcán mesélnek élete történetéről.
Ugyanerre a következtetésre jutott a hajával kapcsolatban 60 éves kora körül. "Mi van ha szürke? Nincs abban semmi szégyellnivaló."
Így abbahagyta a hajfestést is, az egyetlen dolgot, amit valaha tett, hogy fiatalabbnak látsszon és engedte ezüstben csillogni a haját.
Eközben tovább folytatta modell karrierjét és kisebb szerepeket kapott két Bond filmben is.
90-es évek
A kilencvenes években, még mindig modellként dolgozott, most már azonban a 'senior' kategóriában. Idős modellként is rendkívül foglalkoztatott.
Férje, Jim, 1993-ban agyvérzést kapott és Daphne egészen haláláig, 1997-ig ápolta. A munka háttérbe szorult férje betegsége mellett, igyekezett minél több időt vele tölteni.
A szeretett férj halála után azonban visszatért a munkájához.
Újra divatbemutatókon szerepelt, senior modellként is kelendő volt.
Az egyik stylistjától hallotta, hogy a Vouge cikket készül írni egykori modellekről, hogy bemutassa hogyan élnek és mivel foglalkoznak manapság.
Hosszú ideig álmodozott arról, hogy egyszer majd szerepel a Vouge- ban és ez az álma 70 éves korában, 1998- ban valóra vált!
Amíg fotózták a modellügynökség egyik tehetségkutatója szerződést ajánlott neki. Szórakoztatónak találta, úgyhogy aláírta.
Ezzel új fejezet kezdődött az életében.
Bejárta szinte az egész világot. Az útlevelébe két év alatt többet pecsételtek, mint egész addigi életében.
Megfordult Marokkóban, Dél-Afrikában, Amerikában, Franciaországban és Dániában is.
Néha napi 1000 Fontot is keresett. Szép nyugdíj, ugye?
Egy csodálatos hetet töltött Párizsban csupa olyan hírességgel, mint Joanna Lumley, Jennifer Sanders és a modell Erin O'Connor.
Találkozva a fiatal modellekkel bizony nehezére esik, hogy ne ugrassa őket soványságuk miatt, és hogy olyan ruhákat viselnek, mint ő az ötvenes években.
Összehasonlítja velük 20 éves önmagát. Néhány lány természetesen ilyen sovány, de a többség nem, és ez borzasztóan elszomorítja. Ő a természetes szépség híve.
Azt is észrevette, hogy rengeteg pénzt költenek italra. A bemutatók és fotózások alatt, előtt, után mindenhol rengeteg a pezsgő, vodka , Red Bull mindenütt.
Ő marad a víz mellett, amiből naponta 6-7 pohárral iszik.
Továbbra is jógázik és hetente egyszer frissítő masszázsra jár, hogy karban tartsa magát és jól bírja a munkát. 
2000 után
Annak ellenére, hogy az volt a meggyőződése, hogy karrierjének ez a második, kicsit késői szakasza nem tarthat tovább néhány évnél még mindig dolgozik.
Mostanra már a legjobb fotósokkal sikerült együtt dolgoznia. Olyan nagy nevekkel mint Mario Tertino és Rankin, aki majd leesett a székről, amikor meghallotta, hogy 73 éves. Maximum 53-nak gondolta.
Dolgozott olyan nagy cégeknek, mint a Dolce&Gabbana, többek között 2002-ben, a Milánói Divathéten is fellépett egy divatbemutatón.
Az életvitele semmivel sem fényűzőbb mint eddig. Nem híve a pazarlásnak, az egyszerű dolgokat kedveli.
Imádja a ruhákat, amiket a fotózásokon visel, de nem hordaná már őket a hétköznapok során, mert nem tartja korához illő viseletnek őket.
Kedvenc ruhadarabja egy mályvaszínű kardigán, amit 1971-ben vásárolt.
A 80 évnek megvan a maga ritmusa, de még nem tervezi a nyugdíjba vonulást.
(A cikk Rachel Kapus interjúja nyomán készült)
Andonika rovata (andonika.virtus.hu)
