Csoda. Kicsi vagy nagy, bearanyozza a napunk, tán hetünk is. Persze, ha meglátjuk!
Köszönet Tomasek Györgyinek! Ha ő nincs, ez a boldogság sincs!
A kert számtalan öröm forrása, energiát adó, erőt tápláló. Aggódni is kell persze, miatta, elég sokat. Például, azon, vajon, megmarad-e a frissen ültetett növény? Így voltam én a szederrel is, melyre régen vágytam, vártam. A piacokon aranyárban kínált gyümölcs valóban étékes: roppant egészséges. Van számos fajtája, többségük megfizetteti a szüretelővel gyümölcséért a vámot: erős tüskéivel alaposan összedöfködi, mire a munka végére ér. De, van bratáságos, több méteres indákat hozó, mindenütt tüskétlen változat. Mint, pl Györgyi barátnőmé, amely, ráadásul, még hatalmas szemeket is produkál!
Nagy volt hát az öröm, amikor tavasszal - eléggé későn már-, megkaptam a kért egy-két - lévén kevés a hely, - és Györgyit ismerve, naná, hogy három hajtást. Aggódva ültettem, locsoltam őket. Ismerőseim vigasztaltak, tényleg későn lett ülteteve, hirtelen jött a nagy meleg, majd ősszel pótlom, ami tönkrement.(Nem csak szeder jött a szállítmánynal, de az ő megmaradásuk tűnt a legkényesebb kérdésnek) 
Sajnos, a levélkék fonnyadtak a sarjakon, nem nyújtottak valami derűs látványt. Azért locsoltam, locsoltam, és locsoltam... egy-két levél zöld maradt! Eltelt még egy kis idő, és hajtani is kezdtek az ágacskák, már csak a a legnagyobb növényért kellett aggódni, amelyiken egyetlen levélke árválkodott. Azután ez is, és alatta az ág, sárgulni kezdett. Én meg, persze, egyből elzöldültem. De. nem adtam fel! Utolsó reményként, felére visszavágtam. És, láss csodát! Elkezdett hajtani! Öröm ez, szép dolog, de hol a csoda, a boldogság?
Hát, íme. Ez a kép, melyet a napokban készítettem a tavasszal ültetett, kinyiffanni látszó növénykéről, tán választ ad:
A kert számtalan öröm forrása, energiát adó, erőt tápláló. Aggódni is kell persze, miatta, elég sokat. Például, azon, vajon, megmarad-e a frissen ültetett növény? Így voltam én a szederrel is, melyre régen vágytam, vártam. A piacokon aranyárban kínált gyümölcs valóban étékes: roppant egészséges. Van számos fajtája, többségük megfizetteti a szüretelővel gyümölcséért a vámot: erős tüskéivel alaposan összedöfködi, mire a munka végére ér. De, van bratáságos, több méteres indákat hozó, mindenütt tüskétlen változat. Mint, pl Györgyi barátnőmé, amely, ráadásul, még hatalmas szemeket is produkál!
Nagy volt hát az öröm, amikor tavasszal - eléggé későn már-, megkaptam a kért egy-két - lévén kevés a hely, - és Györgyit ismerve, naná, hogy három hajtást. Aggódva ültettem, locsoltam őket. Ismerőseim vigasztaltak, tényleg későn lett ülteteve, hirtelen jött a nagy meleg, majd ősszel pótlom, ami tönkrement.(Nem csak szeder jött a szállítmánynal, de az ő megmaradásuk tűnt a legkényesebb kérdésnek)
Sajnos, a levélkék fonnyadtak a sarjakon, nem nyújtottak valami derűs látványt. Azért locsoltam, locsoltam, és locsoltam... egy-két levél zöld maradt! Eltelt még egy kis idő, és hajtani is kezdtek az ágacskák, már csak a a legnagyobb növényért kellett aggódni, amelyiken egyetlen levélke árválkodott. Azután ez is, és alatta az ág, sárgulni kezdett. Én meg, persze, egyből elzöldültem. De. nem adtam fel! Utolsó reményként, felére visszavágtam. És, láss csodát! Elkezdett hajtani! Öröm ez, szép dolog, de hol a csoda, a boldogság?Hát, íme. Ez a kép, melyet a napokban készítettem a tavasszal ültetett, kinyiffanni látszó növénykéről, tán választ ad:
