Avagy, az ismerkedés nehézségei :o)
Potencionális áldozatból üldöző!
Mint arról a minap a www.allati.virtus.hu -n hírt adtam, nálunk újabban idegen sétál a nappaliban... (Az előzmények )
Dzsoszi, amint sárgarépát majszol. A falatot, miként szokta, a lábával tartja, úgy viszi a csőréhez
********************************
Én békésen üldögélek a gépnél, hallom a csilingelést: jön Csengettyűs. Egyre kevésbé fél, bár a hirtelen mozdulatok nem tanácsosak, és az - általam - vágyott simi is még messzínek tűnik. No mindegy. Azért szépen, szisztematikusan göngyölíti a cica a szobát, ami az ismerkedést, feltérképezést illeti, tegnap meg a terasz polcán láttam összegömbölyödni. Így van jól. Egyre nagyobb biztonságban érzi magát nálunk, barátkozik. Már nyugodtan sétál mellettem, leül, nézelődik... Dzsoszi, becsületes nevén Georgia rengeteg időt töltött cicák közt, főképp, mióta a mi családunkhoz tartozik. ( A címben szereplő potencionális áldozat szöveg is túlzás, persze, kissé, hiszen a cicák az esetek többségében igazán remekül elvannak a madarakkal, ami kisrágcsálók, egerek, hörik esetén már nem ennyire egyértelmű, de nem lehetetlen.)
No, szóval az együtt töltött jelentékeny időnek köszönhetően Dzsoszi profi mód nyávog is - telefonáláskor gyakran kérdezik is az ismerősök:"Ki nyávog a háttérben? Melyik cica?" Mire a korrekt válasz: "a madár." Pontosabban papagájok, hisz az idők folyamán Dzsoszi Giuliót, a férjét is megtanította e remek hangra, így immár sztereóban tudnak nyávogni, az eredeti hangadóknál jelentékenyen több decibellel...
De, most nem ez a lényeg, hanem, ő, Csengettyűs Cica.
Jött, leült a kanapé előtt, történetesen épp két kalitka mellett. Hadd barátkozzanak ők is, hagytam jóvá magamban a dolgot. Dzsoszi azonban másként gondolhatta. Naná, (az én nevelésem) , vagány csaj! Határozottan ő a főnök, a párját is kordában tartja, s amilyen kedves és hízelkedő tud lenni, épp oly harcias is. Elég hamar rájött, hogy - legalábbis eddig - ez a cica nem tartozik a családhoz. Így, amikor Csengettyűs merőben ártatlanul, ámde roppant óvatlan mód a kalittól mintegy 15 centire szeretett volna behatóbb vizsgálat alá vonni egy földimogyorót, kitört a balhé. Dzsozsi otthona túlfeléről a cicához legközelebbi oldalra vetette magát, éktelen rikoltozásba kezdett, és szemmel láthatólag minden erejével azon volt, hogy csinos, és igencsak tekintélyes méretű piros csőrét a rácsok közt kidugva alaposan orron csípje a vendéget. Bár nagyobbacska rigónyi méretével egy kissándor hölgy nem nevezhető óriásnak, az általa gyakorolt hatás az volt: Csengettyűs Cica pánikszerűen iszkolt kifelé.
Szerencsére, azért, nem kapáltuk el magunkat teljességgel nála, ami a vendégszeretetet , netán a családba fogadási szándékot illeti: kisvártatva ismét megjelent. Igaz, ezúttal már nem ment olyan közel a harcias amazonhoz.
Dzsoszi, amint sárgarépát majszol. A falatot, miként szokta, a lábával tartja, úgy viszi a csőréhez
********************************
Én békésen üldögélek a gépnél, hallom a csilingelést: jön Csengettyűs. Egyre kevésbé fél, bár a hirtelen mozdulatok nem tanácsosak, és az - általam - vágyott simi is még messzínek tűnik. No mindegy. Azért szépen, szisztematikusan göngyölíti a cica a szobát, ami az ismerkedést, feltérképezést illeti, tegnap meg a terasz polcán láttam összegömbölyödni. Így van jól. Egyre nagyobb biztonságban érzi magát nálunk, barátkozik. Már nyugodtan sétál mellettem, leül, nézelődik... Dzsoszi, becsületes nevén Georgia rengeteg időt töltött cicák közt, főképp, mióta a mi családunkhoz tartozik. ( A címben szereplő potencionális áldozat szöveg is túlzás, persze, kissé, hiszen a cicák az esetek többségében igazán remekül elvannak a madarakkal, ami kisrágcsálók, egerek, hörik esetén már nem ennyire egyértelmű, de nem lehetetlen.)
No, szóval az együtt töltött jelentékeny időnek köszönhetően Dzsoszi profi mód nyávog is - telefonáláskor gyakran kérdezik is az ismerősök:"Ki nyávog a háttérben? Melyik cica?" Mire a korrekt válasz: "a madár." Pontosabban papagájok, hisz az idők folyamán Dzsoszi Giuliót, a férjét is megtanította e remek hangra, így immár sztereóban tudnak nyávogni, az eredeti hangadóknál jelentékenyen több decibellel...
De, most nem ez a lényeg, hanem, ő, Csengettyűs Cica.
Jött, leült a kanapé előtt, történetesen épp két kalitka mellett. Hadd barátkozzanak ők is, hagytam jóvá magamban a dolgot. Dzsoszi azonban másként gondolhatta. Naná, (az én nevelésem) , vagány csaj! Határozottan ő a főnök, a párját is kordában tartja, s amilyen kedves és hízelkedő tud lenni, épp oly harcias is. Elég hamar rájött, hogy - legalábbis eddig - ez a cica nem tartozik a családhoz. Így, amikor Csengettyűs merőben ártatlanul, ámde roppant óvatlan mód a kalittól mintegy 15 centire szeretett volna behatóbb vizsgálat alá vonni egy földimogyorót, kitört a balhé. Dzsozsi otthona túlfeléről a cicához legközelebbi oldalra vetette magát, éktelen rikoltozásba kezdett, és szemmel láthatólag minden erejével azon volt, hogy csinos, és igencsak tekintélyes méretű piros csőrét a rácsok közt kidugva alaposan orron csípje a vendéget. Bár nagyobbacska rigónyi méretével egy kissándor hölgy nem nevezhető óriásnak, az általa gyakorolt hatás az volt: Csengettyűs Cica pánikszerűen iszkolt kifelé.
Szerencsére, azért, nem kapáltuk el magunkat teljességgel nála, ami a vendégszeretetet , netán a családba fogadási szándékot illeti: kisvártatva ismét megjelent. Igaz, ezúttal már nem ment olyan közel a harcias amazonhoz.
