Ha fáradt vagy, pláne kell egy kis kikapcsolódás!
Ó ugrált, mi dobódtunk fel... :o)
***************************************** *-
Tegnap este történt... Még mindig itt kukorékolok a gépnél, pedig az egész nap folyamán majd eldőltem az álmosságtól. Fáradtan, kialvatlanul, pár óra alvás után ébredtem, s így ment végig a nap. Reggeltől délutánig - zombi állapotban - rendezvény, melyet megynyitottam, konferáltam, s egy bő fél órás előadást is tartottam.A megszokott egy helyett 3 adag kávé sem hozott eredményt. Belátván, hogy az a pár óra alvás (szerű) amit ma hajnaltól reggelig "produkáltam" nagyon soványka volt, tőlem merőben távol álló módon délután szundítottam egy nagyon picit. Na, majd utána - reméltem, de tévedtem.
Felébredve valamit kapirgáltam a kertben, de a "zombiság" maradt. Este fél hét felé komolyan eltöprengtem... Még el kéne menni vásárolni, s egy programot is terveztem: nyolctól koncert! Oké, vásárlás kilőve. De Korda?Bár nem különösebben szeretek elmászkálni, ha egyszer már lehetőség van rá, Korda Györgyöt nem lehet kihagyni! Olyan nincs! Ráadásul, nem is kell túl messzire mennem... de... baromi álmos voltam, tagjaim egyenként fájtak, igaz, az előző nap is sűrű programokkal, díjátadással, koszorúzással, ünnepséggel, mászkálással, fotózással, egyeztetésekkel telt. Mi lenne, ha kivételesen korán lefeküdnék? A lábam alig birom fölemelni, mit akarok én mászkálni? S pláne, esetleg végig állni egy egyórás koncertet? De, nem, nem, NEM! Kordát nem lehet kihagyni, az élő koncert pedig igazán egészen más mint a CD...
Utolsó erőmet összeszedve, az ólmos fáradtság burkában átöltöztem, e nap immár sokadszor, és nekivágtam.
Elvonszoltam magam a buszmegállóig.
Már, a busz is gyanús volt. Ilyenkor egy-két utas, ha van rajta, most gyűlt a tömeg. A csinosan öltözött idős hölgyről egyből tudtam, hová tart, de a vagány, tízenéves, miniszoknyás copfos lányok és sportos szerelésű fiúk alkotta csapat - mint később kiderült - velem közös úticélja, kissé meglepett.
Érkezésemkor az előzenekar jétszott. Nagy volt a tömeg, de szinte azonnal siekrült megkaparintanom egy ülőhelyet a második sor szélén, később, pedig az első sorban is. Na, összerogyni legalább már nem fogok, a zene megbömbölt, (úgy, hogy jó pár órás fülzúgást okozott), tehát, el sem alhatok..
Nem is akartam. Bár rockos, kemény alappal, de dallamos zenét, jó dalszövegekkel játszottak a fiúk. Mikor két nóta közt a szünetben körbenéztem, magam is meglepődtem a tömeg további szaporodásán. Ha most jövök, még állni is csak hátul tudtam volna...
Mellettem egy csinos, szép arcú, vöröshajú anyuka, vagy fiatal nagyi nyolc éves forma leánykának magyarázta Kordáékra várva: ha jönnek, majd erősen kell tapsolni, ezek nagyon jó zenészek!
Aztán, elkezdődött.
A kislánynak nem kellett a buzdítás, már az első taktusoknál ringatózott, táncolt, a zene magával ragadta. Minket is! Egy emberként ingattuk a vállunk, dobogtuk az ütemet - alig tudtam fotózni, úgy ugrált alattam a pad, felállni meg nem akartam, mert akkor tőlem nem látnak - tapsoltunk, ujjongtunk, énekeltük a dalszövegeket. Az erősítő úgyis mindent túlharsogott, a szégyenlősséget félre lehetett tenni, s igy az sem okozott gondot, ha közvetlen melletted szörnyen hamisan énekelt a padszomszéd.
Persze, akadtak poének, vicces konferanszokkal, tánccal, őszinte lelkesedéssel ugrálva, molyogva, a kedvező fogadtatástól még ragyogóbb szemekkel, még szélesebb mosollyal énekelt a sztár, aki elmondta: immár ötvenegy éve van a pályán...
Egy lírai dal után a hátsó sorokból csókot, csókot, csókot követelés harsant. Megkapták. Az ezt követő "Gyuri bácsi, Gyuri bácsi , Gyuri bácsi " éltető skandálásra Klárika tréfásan kikérte maguknak: -Bácsiii?? Egy bácsitól nem követelünk csókot, legfeljebb puszit! Ő, itt, igenis Gyuri, nagyonis az! "Gyuri" pedig, egyebek mellett méltatta Demjént, s két szép dalát, nagy kedvencemet, a " Valahol most is félnek\" kezdetű, \"Hogyan tudnék élni nélküled\"- részről közismertet, és a szerelemvonatot is elénekelték. Utóbbi közepe táján a vonat valóban elindult, barátok és vadidegenek kapaszkodtak össze, hogy a nézöteret szerelvényként körbe táncolják.
Az idő repült, az egyórás műsorból majd másfél lett, ötször sikerült a művészpárost visszatapsolni. A ráadások közt ott volt másik kedvencem, a Nap kapujában , az előadás repertoárjában szerepelt a Gyöngéden ölelej át , és a Mamma Maria , amiket különöden kedvelek. Igazán nem panaszkodhatok, csak a \"Virágesőm " hiányzott, de erre is csak most jöttem rá...
Szóval, felejthetetlen, frenetikus hatású élmény, nevetés, tánc, ének, taps, jókedv és óriási tömeg, baráti hangulatban. Valószínűleg, mindannyian előlről végéig, újra megnéztük-élveztük, énekeltük volna az előadást, ha lehet. De, nem lehetett, így feldobódva indultunk haza, helyenként ismerősökre bukkanva, vidoran beszélgetve. Fáradság? Hol van az már!
A jó szórakozáshoz tehát itt a tanulság is számomra, ami, talán másoknak is hasznos: a kikapcsolódás feltölt, energiát ad. Ne sajnáljuk hát, ha fárdni kell érte!
Ó ugrált, mi dobódtunk fel... :o)***************************************** *-
Felébredve valamit kapirgáltam a kertben, de a "zombiság" maradt. Este fél hét felé komolyan eltöprengtem... Még el kéne menni vásárolni, s egy programot is terveztem: nyolctól koncert! Oké, vásárlás kilőve. De Korda?Bár nem különösebben szeretek elmászkálni, ha egyszer már lehetőség van rá, Korda Györgyöt nem lehet kihagyni! Olyan nincs! Ráadásul, nem is kell túl messzire mennem... de... baromi álmos voltam, tagjaim egyenként fájtak, igaz, az előző nap is sűrű programokkal, díjátadással, koszorúzással, ünnepséggel, mászkálással, fotózással, egyeztetésekkel telt. Mi lenne, ha kivételesen korán lefeküdnék? A lábam alig birom fölemelni, mit akarok én mászkálni? S pláne, esetleg végig állni egy egyórás koncertet? De, nem, nem, NEM! Kordát nem lehet kihagyni, az élő koncert pedig igazán egészen más mint a CD...
Utolsó erőmet összeszedve, az ólmos fáradtság burkában átöltöztem, e nap immár sokadszor, és nekivágtam.
Elvonszoltam magam a buszmegállóig.
Már, a busz is gyanús volt. Ilyenkor egy-két utas, ha van rajta, most gyűlt a tömeg. A csinosan öltözött idős hölgyről egyből tudtam, hová tart, de a vagány, tízenéves, miniszoknyás copfos lányok és sportos szerelésű fiúk alkotta csapat - mint később kiderült - velem közös úticélja, kissé meglepett.
Érkezésemkor az előzenekar jétszott. Nagy volt a tömeg, de szinte azonnal siekrült megkaparintanom egy ülőhelyet a második sor szélén, később, pedig az első sorban is. Na, összerogyni legalább már nem fogok, a zene megbömbölt, (úgy, hogy jó pár órás fülzúgást okozott), tehát, el sem alhatok..
Nem is akartam. Bár rockos, kemény alappal, de dallamos zenét, jó dalszövegekkel játszottak a fiúk. Mikor két nóta közt a szünetben körbenéztem, magam is meglepődtem a tömeg további szaporodásán. Ha most jövök, még állni is csak hátul tudtam volna...
Mellettem egy csinos, szép arcú, vöröshajú anyuka, vagy fiatal nagyi nyolc éves forma leánykának magyarázta Kordáékra várva: ha jönnek, majd erősen kell tapsolni, ezek nagyon jó zenészek!
Aztán, elkezdődött.
A kislánynak nem kellett a buzdítás, már az első taktusoknál ringatózott, táncolt, a zene magával ragadta. Minket is! Egy emberként ingattuk a vállunk, dobogtuk az ütemet - alig tudtam fotózni, úgy ugrált alattam a pad, felállni meg nem akartam, mert akkor tőlem nem látnak - tapsoltunk, ujjongtunk, énekeltük a dalszövegeket. Az erősítő úgyis mindent túlharsogott, a szégyenlősséget félre lehetett tenni, s igy az sem okozott gondot, ha közvetlen melletted szörnyen hamisan énekelt a padszomszéd.
Persze, akadtak poének, vicces konferanszokkal, tánccal, őszinte lelkesedéssel ugrálva, molyogva, a kedvező fogadtatástól még ragyogóbb szemekkel, még szélesebb mosollyal énekelt a sztár, aki elmondta: immár ötvenegy éve van a pályán...
Egy lírai dal után a hátsó sorokból csókot, csókot, csókot követelés harsant. Megkapták. Az ezt követő "Gyuri bácsi, Gyuri bácsi , Gyuri bácsi " éltető skandálásra Klárika tréfásan kikérte maguknak: -Bácsiii?? Egy bácsitól nem követelünk csókot, legfeljebb puszit! Ő, itt, igenis Gyuri, nagyonis az! "Gyuri" pedig, egyebek mellett méltatta Demjént, s két szép dalát, nagy kedvencemet, a " Valahol most is félnek\" kezdetű, \"Hogyan tudnék élni nélküled\"- részről közismertet, és a szerelemvonatot is elénekelték. Utóbbi közepe táján a vonat valóban elindult, barátok és vadidegenek kapaszkodtak össze, hogy a nézöteret szerelvényként körbe táncolják.
Az idő repült, az egyórás műsorból majd másfél lett, ötször sikerült a művészpárost visszatapsolni. A ráadások közt ott volt másik kedvencem, a Nap kapujában , az előadás repertoárjában szerepelt a Gyöngéden ölelej át , és a Mamma Maria , amiket különöden kedvelek. Igazán nem panaszkodhatok, csak a \"Virágesőm " hiányzott, de erre is csak most jöttem rá...
Szóval, felejthetetlen, frenetikus hatású élmény, nevetés, tánc, ének, taps, jókedv és óriási tömeg, baráti hangulatban. Valószínűleg, mindannyian előlről végéig, újra megnéztük-élveztük, énekeltük volna az előadást, ha lehet. De, nem lehetett, így feldobódva indultunk haza, helyenként ismerősökre bukkanva, vidoran beszélgetve. Fáradság? Hol van az már!A jó szórakozáshoz tehát itt a tanulság is számomra, ami, talán másoknak is hasznos: a kikapcsolódás feltölt, energiát ad. Ne sajnáljuk hát, ha fárdni kell érte!
