Egy barátnőm házassági évfordulóját tartja ma. A jóhetediket. Őt, és rajta kívül minden házassági évfordulót ünneplőt köszöntök az alábbi összeállítással.
Évforduló. Az időpont, amikor újabb évbe lépünk. vagyis, legalább egy, már eltelt. Eltelet valamivel, valamiben. lehet, egyzserűen "csak" élettel. Ezek a születésnapok. A nagy, családi, és nemzeti ünnepek is évfordulók, miként a házasságkötés időpontját követő egy év múltán, a házassági évforduló, egy bensőséges, családi ünnep következik.
Nem jó az évforduló, ha ünnepelni kell. Ha muszáj. Ha nyűg. Ha tessék lássék. Akkor, inkább ne... Az évforduló önmagában egy dátum. De széppé teszik az érzések, és ahol van érzés, az évforduló méltó ünneplése plusz boldogságot hoz. Legyen egy más nap, mint a többi... kicsit, éppencsak, vagy nagyon... mindegy! A lényeg, legyen más. Legyen olyan, amilyennek szeretjük, örömmel megéljük. Lehet sok szép külsősége, és lehet mindezektől mentes.- Elég, ha, az ember ilyenkor úgy dönt -ahogyan A kis hercegben a róka is mondja - "...ünneplőbe öltöztetem a szívemet"
Kertész Magdolna: Házassági évfordulóra
H osszú évek óta te vagy a párom,
Á lmodom, vagy az igazat látom?
Z ord idők is voltak az életünkben,
A lényeg, hogy a szép él emlékünkben.
S orsfordulók csak jönnek és mennek,
S aját életünk, hát jöttek a tettek.
Á ldozat és megbocsájtás felváltva,
G ondok és örömök egymásban.
Idő folyamába beletartozunk,
Élet tengerében együtt utazunk.
Világ változik körülöttünk folyton,
Felhő ejti a napon is a foltot.
Orgona illata tovaszáll a szélben,
Reményeink ugye nem így foszlanak széjjel?!
Drága kincs vagy nékem, ezt jegyezd meg jól,
Utunk mostmár csak együtt elfogadható!
Lelkünk összeforrt az idő fergetegében!
Óra sem forog, csak egymás jelenlétében,
Rosszakarók elbújhatnak a földalá,
A mi szívünk akkor is egymésra talált.

Az angyakok úgy becézik: égi gyönyörűség.
Az ördögök úgy: pokoli kín.
Az emberek úgy mondják: szerelem.
Én így: Imádlak Kedvesem!

E. Hemingway:
"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk. "

Shakespeare Rómeó és Júlia:
Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.

Shakespeare LXXV. szonett
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon
részeg vagyok és mindig szomjazom.
( Szabó Lőrinc fordítása)

Vörösmarty Mihály:
Sorsunk egybeforr,
együtt megyünk tovább,
az élet viharában Te vigyázol reám.
Köszönöm, hogy szeretsz,
s hogy hiszel nekem,
hogy megosztod az életed velem. "

Nem jó az évforduló, ha ünnepelni kell. Ha muszáj. Ha nyűg. Ha tessék lássék. Akkor, inkább ne... Az évforduló önmagában egy dátum. De széppé teszik az érzések, és ahol van érzés, az évforduló méltó ünneplése plusz boldogságot hoz. Legyen egy más nap, mint a többi... kicsit, éppencsak, vagy nagyon... mindegy! A lényeg, legyen más. Legyen olyan, amilyennek szeretjük, örömmel megéljük. Lehet sok szép külsősége, és lehet mindezektől mentes.- Elég, ha, az ember ilyenkor úgy dönt -ahogyan A kis hercegben a róka is mondja - "...ünneplőbe öltöztetem a szívemet"

H osszú évek óta te vagy a párom,
Á lmodom, vagy az igazat látom?
Z ord idők is voltak az életünkben,
A lényeg, hogy a szép él emlékünkben.
S orsfordulók csak jönnek és mennek,
S aját életünk, hát jöttek a tettek.
Á ldozat és megbocsájtás felváltva,
G ondok és örömök egymásban.
Idő folyamába beletartozunk,
Élet tengerében együtt utazunk.
Világ változik körülöttünk folyton,
Felhő ejti a napon is a foltot.
Orgona illata tovaszáll a szélben,
Reményeink ugye nem így foszlanak széjjel?!
Drága kincs vagy nékem, ezt jegyezd meg jól,
Utunk mostmár csak együtt elfogadható!
Lelkünk összeforrt az idő fergetegében!
Óra sem forog, csak egymás jelenlétében,
Rosszakarók elbújhatnak a földalá,
A mi szívünk akkor is egymésra talált.

Az angyakok úgy becézik: égi gyönyörűség.
Az ördögök úgy: pokoli kín.
Az emberek úgy mondják: szerelem.
Én így: Imádlak Kedvesem!

E. Hemingway:
"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk. "

Shakespeare Rómeó és Júlia:
Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.

Shakespeare LXXV. szonett
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon
részeg vagyok és mindig szomjazom.
( Szabó Lőrinc fordítása)

Vörösmarty Mihály:
Sorsunk egybeforr,
együtt megyünk tovább,
az élet viharában Te vigyázol reám.
Köszönöm, hogy szeretsz,
s hogy hiszel nekem,
hogy megosztod az életed velem. "