I. párában, a vízesés felett, Halványan, mint egy álom,És testetlenül, mint egy lehelet: Az örökifjú szivárvány lebeg. Megrokkannak a sziklák, a hegyek, A kő mállik, az erdők sírba térnek, Új medret tör a patak magának,S a régit testálja a feledésnek. Megőszül a világ. De…