Fülike gyermekei
Talán már ismeritek egy páran Fülikét, az új szelidített cicánkat. Talán nincs is egy hete még, hogy először engedte magát megsimogatni nekem ez az eddig vad pincecica. Pár napja megpróbáltam felvenni is, de az még elég rémületet keltett benne, hát gondoltam, hogy hagyom az ő ritmusa szerint a szelidítést, s várok míg jobban megszokja az érintésem.
Két napja azonban láttam rajta, hogy az eddig gömbölyű pocakja kockásra kerekedik, mintha már nem férnének el méhében a kölykei. Ez pontosan két napja volt. Ma esős nap volt, hát beengedtem őket a házba, hogy kicsit melegedjenek. Fel is feküdtek a kanapéra mindhárman, Bagira, Sharon, Fülike. Én a padlásszobánkban éppen beszélgettem, felhasználva az internetet, s közben a férjem valamiért lement a földszintre. Egyszer csak elkezd kiabálni, de nem értem, hogy mit, és kérdem:
-Mi van?
-Ellik a macska a kanapéra! - kiált fel újra.
-Miii vaaan? - kérdem, s rohanok le rögvest. S mit látok? Fülike itt vajúdik nálunk a kanapén!
-Jól van, ne ess pánikba, -mondom -mindjárt hozok egy vastag pulóvert alá, vagy valamit.
Éppen időben értem oda vele, csak pont a férjem rövidnadrágja lett magzatvizes, de hát előfordul az ilyen. Gyorsan de óvatosan alá terítem az egyik téli pulcsimat, úgysem hordtam már vagy két éve. Szerencsére hagyta magát átgörgetni, és megúszta az ágytakaró a foltosodást.
Az első magzata egy percen belül meg is született, kis korom fekete, épp mint a nagyapja Bagira. Elég pirinyócska, kis csupa kéz és láb, vékonyka test, pici kobak. Minden hang nélkül megszületett, ő az itt a második képen az első az anyja popsija felől.
De mint láthatjátok nem csak egy van ott, hanem több is! Pár perccel az elsőszülött Kormi után Fülike új szüléshez készülődött. Hangosan nyávogott, segítséget kérve, nehezen jött a második, forgolódott, nyomott, én pedig hangosan biztattam:
-Nyomjad Fülike, nyomjad!!!
S ő nyomott rendületlen, s miközben jött látom, hogy farfekvéses és milyen nagy! Még a magzatburokban van, de már látszik, hogy kétszer akkora mint a kis Kormi, és ráadásul vörös! Mindig vörös cicát szerettem volna! S lám Fülike most megajándékozott vele. Az ő neve Sír Kán lett, a Dzsungel könyvéből, ha már vörös, mint egy tigris és még csíkos is.
Kettejük után Fülike aludt kicsit, simogattam, elégedetten dorombolt kezem alatt. Sír Kán azonnal szopni indult, miután anyja tisztára mosdatta. Nézzétek! Hát nem tündéri?
Úgy jó fél óra múlva Férjem kérdezte, hogy:
- Nem lesz több cica?
Erre én, mondom, hogy:
-Szerintem lesz, mert a hasán vad hullámok táncoltak, és amikor megfogtam egy gömbölyű valami arrébb mozdult, hacsak ez nem méh összehúzódás, akkor lesz még egy.
De honnan tudhatnám, én még nem szültem...
Közben Sír Kán egyre csak szopizott. Nézzétek!
Egy közelebbi fotót tigriském? Na, így ni!
Aztán nem sokra rá Fülike megint nyomni kezdett és én újra hangosan biztattam:
-Nyomjad, ez az, nyomjad Fülike!!!
Meg is érkezett a harmadik cicuska, ez pedig egy cirmoska. Szintén hatalmas kölyök. Anyja őt is tisztára mosdatta, majd összebújtak, őt láthatjátok a második képen, anyja arcához legközelebb. Ahányan vannak annyi féle. Megvizsgáltam őket, Kormi lány, a másik kettő fiú.
Ha azt kérdeznétek mi lesz velük? Hát megtartjuk, legalábbis Kormit és Sír Kánt, és gyűjtünk ivartalanításra, Cirminek pedig gazdit keresünk, de ha nem találunk megfelelőt, hát ő is maradhat, elég nagy a hegy, ahol élünk. Szerencsére őket már nem kell megszelídíteni, hiszen itt fognak felnőni nálunk, egyenlőre a kanapén. Jaj, csak vendégek ne jöjjenek!
Fülike gyermekei
Talán már ismeritek egy páran Fülikét, az új szelidített cicánkat. Talán nincs is egy hete még, hogy először engedte magát megsimogatni nekem ez az eddig vad pincecica. Pár napja megpróbáltam felvenni is, de az még elég rémületet keltett benne, hát gondoltam, hogy hagyom az ő ritmusa szerint a szelidítést, s várok míg jobban megszokja az érintésem.
Két napja azonban láttam rajta, hogy az eddig gömbölyű pocakja kockásra kerekedik, mintha már nem férnének el méhében a kölykei. Ez pontosan két napja volt. Ma esős nap volt, hát beengedtem őket a házba, hogy kicsit melegedjenek. Fel is feküdtek a kanapéra mindhárman, Bagira, Sharon, Fülike. Én a padlásszobánkban éppen beszélgettem, felhasználva az internetet, s közben a férjem valamiért lement a földszintre. Egyszer csak elkezd kiabálni, de nem értem, hogy mit, és kérdem:
-Mi van?
-Ellik a macska a kanapéra! - kiált fel újra.
-Miii vaaan? - kérdem, s rohanok le rögvest. S mit látok? Fülike itt vajúdik nálunk a kanapén!
-Jól van, ne ess pánikba, -mondom -mindjárt hozok egy vastag pulóvert alá, vagy valamit.
Éppen időben értem oda vele, csak pont a férjem rövidnadrágja lett magzatvizes, de hát előfordul az ilyen. Gyorsan de óvatosan alá terítem az egyik téli pulcsimat, úgysem hordtam már vagy két éve. Szerencsére hagyta magát átgörgetni, és megúszta az ágytakaró a foltosodást.
Az első magzata egy percen belül meg is született, kis korom fekete, épp mint a nagyapja Bagira. Elég pirinyócska, kis csupa kéz és láb, vékonyka test, pici kobak. Minden hang nélkül megszületett, ő az itt a második képen az első az anyja popsija felől.
De mint láthatjátok nem csak egy van ott, hanem több is! Pár perccel az elsőszülött Kormi után Fülike új szüléshez készülődött. Hangosan nyávogott, segítséget kérve, nehezen jött a második, forgolódott, nyomott, én pedig hangosan biztattam:
-Nyomjad Fülike, nyomjad!!!
S ő nyomott rendületlen, s miközben jött látom, hogy farfekvéses és milyen nagy! Még a magzatburokban van, de már látszik, hogy kétszer akkora mint a kis Kormi, és ráadásul vörös! Mindig vörös cicát szerettem volna! S lám Fülike most megajándékozott vele. Az ő neve Sír Kán lett, a Dzsungel könyvéből, ha már vörös, mint egy tigris és még csíkos is.
Kettejük után Fülike aludt kicsit, simogattam, elégedetten dorombolt kezem alatt. Sír Kán azonnal szopni indult, miután anyja tisztára mosdatta. Nézzétek! Hát nem tündéri?
Úgy jó fél óra múlva Férjem kérdezte, hogy:
- Nem lesz több cica?
Erre én, mondom, hogy:
-Szerintem lesz, mert a hasán vad hullámok táncoltak, és amikor megfogtam egy gömbölyű valami arrébb mozdult, hacsak ez nem méh összehúzódás, akkor lesz még egy.
De honnan tudhatnám, én még nem szültem...
Közben Sír Kán egyre csak szopizott. Nézzétek!
Egy közelebbi fotót tigriském? Na, így ni!
Aztán nem sokra rá Fülike megint nyomni kezdett és én újra hangosan biztattam:
-Nyomjad, ez az, nyomjad Fülike!!!
Meg is érkezett a harmadik cicuska, ez pedig egy cirmoska. Szintén hatalmas kölyök. Anyja őt is tisztára mosdatta, majd összebújtak, őt láthatjátok a második képen, anyja arcához legközelebb. Ahányan vannak annyi féle. Megvizsgáltam őket, Kormi lány, a másik kettő fiú.
Ha azt kérdeznétek mi lesz velük? Hát megtartjuk, legalábbis Kormit és Sír Kánt, és gyűjtünk ivartalanításra, Cirminek pedig gazdit keresünk, de ha nem találunk megfelelőt, hát ő is maradhat, elég nagy a hegy, ahol élünk. Szerencsére őket már nem kell megszelídíteni, hiszen itt fognak felnőni nálunk, egyenlőre a kanapén. Jaj, csak vendégek ne jöjjenek!
