- Mit csinálsz? - nyitott be a sötét szobába az édesanya.
- Mi ez a sötétség? - aztán megpillantotta a földre állított mécseseket.
- Mit csinálsz Lea?
- Csssssss - emelte ujját a szája elé a kislány.
- Nézd anyu, ezek mi vagyunk! - mutatott a táncoló lángokra.
Az asszony felnevetett:
- Még hogy mi? Viaszgyertyának nézek én ki?
A kislány meg sem hallotta, folytatta mondókáját:
- Olyanok ezek a kis gyertyák, mint az emberek. Ha sokan vannak együtt nem alszik el a lángjuk, még ha a szél is fúj rájuk, mert olyan erős a tűz, amivel égnek. Az emberek is ilyenek: ha sokan fognak össze, még a legnagyobb gonosz sem árthat nekik, mert annyira összefognak. De amelyik gyertya egyedül van, azt könnyen elfújja a szél, ahogy a magányos embert is könnyebben legyőzi a gonosz. Érdekes, nem gondolod anya?
Az asszony már nem nevetett. Kisétált a szobából és maga után csendben becsukta az ajtót. Magában igazat adott lányának.
A lángok ereje
2008.04.14. 20:15 Lovas Éva
Szólj hozzá!
Címkék: közösség család anya tánc gyertya boldogság béke szeretet bölcsesség erő ember összefogás egyedül kislány láng mécses
A bejegyzés trackback címe:
https://lovaseva.blog.hu/api/trackback/id/tr100425611
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.