Génjeink, habitusunk, többnyire nevünk is életre szól, dehogy éneklésünk is?
Egy kelet-afrikai törzsnél, akkortól számolják a gyermek születésnapját, amikor az anyja először gondol rá. A fiatal nő elhatározza, hogy gyermeket szeretne szülni, és erre lelkében is felkészül. Magába mélyed és befelé hallgatózik, míg meg nem hallja a gyermek dalát. Ha meghallja, elénekli a dalt férjének, és mindenhol, még a hálószobában is ezt dúdolják.
Amint az édesanya áldott állapotba kerül, gyakran dúdolja a szíve alatt növekvő, fejlődő magzatának. Közben megtanítja a dalt a bábának, és a törzs asszonyainak, akik ezzel, a személyre szóló dalával fogadják az újszülöttet. Később az egész törzs megtanulja a dalt, és azzal vigasztalja a gyermeket, ha beteg vagy bármi bántja. A dal élete minden fontos eseményére elkíséri. Ezt éneklik születésnapján, és az ünnepeken. Élete végén összegyűlnek a rokonok, és utoljára, a halálos ágya mellett állva, az ő dalával búcsúztatják a távozót.
Életünk része a dal, még ha nem is az afrikai törzsnél szokásos módon, de tudjuk: ÉLET- ÉNEK!
Babits Mihály erről így ír:"Mindenik embernek a lelkében dal van És a saját lelkét hallja minden dalban És akinek a lelkében az ének Az hallja a mások énekét is szépnek" Orvosok szerint az éneklés erősíti az immunrendszert és oldja a stresszt.
Rezgésbe hozza agyunkat és megerősíti életörömünket.
Wolfgang Bossinger zeneterepeuta könyvében, a zene testünkre és lelkünkre való hatásáról ír. Jótékonyan hat a tüdőre, a szívre, a vegetatív idegrendszerre. Az egészség és a test regenerálódása szoros kapcsolatban áll ama képességgel, hogy a belül zajló ritmikus folyamatok, így szívverés, légzésfrekvencia, alvási fázisok között harmonikus összhang legyen. A profi énekesek szívének alkalmazkodóképessége megegyezik a hosszútávfutókéval.
Az éneklő ember sokkal segítőkészebb, mint a rendszeresen nem éneklők. Az éneklés békésebbé tesz, lecsendesít, ezért ha éneklünk, nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak leszünk. Az éneklés valódi antidepresszáns, mellékhatások nélkül.
Egy afrikai közmondás szerint, ha tudsz beszélni, énekelni is tudsz.
A kisgyermekek ösztönösen és felszabadultan énekelnek, amíg a felnőttek el nem bátortalanítják őket. Pedig nem az a lényeg, hogy szépen énekeljünk, persze ha így éneklünk az nem baj, de a legfontosabb, hogy teljes szívből, minél több odaadással tegyük ezt.
Nincs egyetlen olyan kultúra sem, melyben ne zenéltek volna valamilyen formában. Háborúban, egyházi közösségekben és az élet minden területén vigaszt, gyógyulást, közösségi erőt, lelki feltöltődést közvetít, még ha manapság önmagáért való művészetté is vált.
A Bibliában olvashatunk arról, hogy Dávid énekével és hárfajátékával enyhíteni tudta Saul király depresszióját. Később Dávid és kortársai, a Zsoltárokat ének dallamokra szerezték, és ezeket énekelték.
Nem mindegy viszont, hogy milyen lelkesedéssel éneklünk. Prof. Beck közvetlen kapcsolatot tudott kimutatni az énekesek lelkesedése és az immunrendszerre gyakorolt hatás között. A lelkes énekesek vérnyomása normalizálódott, csökkent a félelemérzés, felgyorsult a stressz hormonok lebomlása és a sebgyógyulás. Nőtt az endorfinok, a boldogsághormonok termelődése.
Megvan tehát lelki és testi betegségeinkre is a gyógyszer. Énekelni, de minimum fütyörészni lelkesen. És ez a hangszerünk mindig kéznél van.
Ady Endre szerint: "Ami fél, azt el ne fogadd, Egészet akarj és egészet adj!"Adjuk magunkat teljesen minden munkánkhoz, szolgálatunkhoz, így éneklésünkhöz is. Milyen jó, hogy itt e földön van lehetőségünk a gyakorlásra, mert a mennyben már élesbe megy. Ott a mennyei seregben fogjuk énekelni, többek között a Bárány énekét. Addig is énekeljünk örömmel. Merthogy énekelni jó, hisz: Minden embernek a lelkében egy dal van………….. 2008. május hava Durkó Sándor László
