Nézem elgyötört arcodat,
s megrémiszt a gondolat,
mi fájhat oly nagyon,
hogy csak a könnyed hull.
Szó nem hagyja el ajkadat,
két kezem lágyan símogat.
Ne félj, nem vagy egyedül,
várom, hogy végre felderülj.
Hiába a szó,most hasztalan,
lelked nem nyugszik egyhamar.
Benned nagyobb a fájdalom,
szíved mélyén meglapul.
Lehet percek,órák telnek el,
nem baj, én itt leszek Veled.
Kell az erő, a biztató szó,
hinned kell,hogy lesz még jó!
Sorsod elől nem futhatsz el,
de magad is tegyél érte, hogy
végre akarj újra élni,hinni,
s egy még szebb életet remélni.
Clara
s megrémiszt a gondolat,
mi fájhat oly nagyon,
hogy csak a könnyed hull.
két kezem lágyan símogat.
Ne félj, nem vagy egyedül,
várom, hogy végre felderülj.
lelked nem nyugszik egyhamar.
Benned nagyobb a fájdalom,
szíved mélyén meglapul.
nem baj, én itt leszek Veled.
Kell az erő, a biztató szó,
hinned kell,hogy lesz még jó!
de magad is tegyél érte, hogy
végre akarj újra élni,hinni,
s egy még szebb életet remélni.
