Most roppant büszke vagyok. Ez a hatalmas, és rendkívül pisze, hófehér cica,  a verset, bizony, hozzám címezte!

***************

Éva keresztanyu figyelmébe!

Emlékszem még kérem szépen,

valamikor réges-régen,
felkerült ide a képem,
keresztanyám így lett nékem.

Hópihe Márton a becsületes nevem,

mit szemem szám kíván azt én el is veszem,
az a baj, hogy észre vesznek,
seprű nyéllel megkergetnek.

Éva lett a keresztanyám,

Ő igazán jó volt hozzám,

küldött nekem csengőt, májat,
hozzá egy szép cica tálat.

Azt mondják rám, hogy rossz vagyok,

mert minden lábast összenyalok,
olyankor a szemem ragyog,
mikor gazdasszony vicsorog.

 

Naphosszat csak nyújtózkodok, néha hangosan horkolok,

ébredek, hogy gyomrom korog,
nem koldulok, inkább lopok.

Gazdasszonyom ordít velem,
futok, majd kilóg a belem,

jajj Istenem, mit tesz velem,
ha túlélem, elmesélem.