Megbecsülés, bizalom, hála, ragaszkodás. Emberi tulajdonságok, melyek érdekes módon az állatokban többnyire, az emberekben pedig egyre ritkábbn fedezhetőek fel. talán még nem késő tanulnunk tőlük.
Például, a cápától. A nagy, fehár cápától. Akiket különösen veszélyesnek tartanak, s annyi mindenképpen bizonyos: még a cápák közt is hatalmasak!
S hogy miért ép tőlük, tőle? Nem csak... Az állatok viselkedése, kommunikációja, az, hogy cseledeteik ésszerűek, alantas 
indulatoktól mentesek, és még támadási szándékukat is többnyire figyelmeztetően jelzik - "már komoylan pipa vagyok, ha folytatod, kapsz, de éppen el is menekülhetsz" - indannyiunk számára követendő példát adnak. Olykor pedig zavarbaejtően kedvesek, hálásak, őszinték, és szeretettelik. "jók". Erről mostanában, egy négy méteres ausztrál cápa tett tanúbizonyságot.
Arnold, egy ausztrál halász korábban kiszabadított egy nagy fehér cápát, aki belegabalyodott a halász-hálójába és így biztos halálra 
volt ítélve.
A férfi joggal elvárható - különösen, hogy az orka védett állat - , emberi, de mégis csak nemes cseledetével több mázsa hálát, és némi problémát szabadított magára. Bár a szabadítás már két éve történt, ő még mindig nem tud szabadulni hálás megmentettjétől.
Mint mondja: -Követ mindenhová és jelenlétével elrémít minden egyéb halat. Fogalmam sincs, mit tehetnék ellene.Lassan azonban valamiféle vonzalom 
kezd kialakulni közöttük:Amikor megállok a hajómmal, közel jön hozzám, a hátára fordul, hagyja, hogy vakargassam, elégedett hangokat hallat, a szemeit forgatja és a vizet paskolja úszóival elégedettségében.
Hm... Talán, Arnoldnak a jövőben a halászat helyett kézenfekvőbb és jövedelemzőbb elfoglaltsága lehetne: cápa bemutatók, élmény hajózások, valamint 
természetfilm forgatás.
