-Jaj! -kiáltottam fel. Alaposan megnéztem, hogy vajon él-e még, és megkönnyebbülésemre láttam kis, tüskés testét megmoccanni. Akkor nosza, megkerestem a kisollót és már szaladtam is vissza hozzá. De nem volt egyszerű dolgom. Jó pár háló szembe beleakadt, és elég nehéz volt a tüskék közé óvatosan benyúlni, kivágni a hálót. Na de nem azért, mert szúrt volna, vagy ügyetlen lennék. De nem ám! Hanem minden pillanatban mérgesen vagy inkább halálra rémülten puffogott egyet. Én pedig minden puffnál megijedtem kicsit és elrántottam a kezem. Bevallom, kicsit tartottam tőle, hogy megharap, mert fogalmam sincs róla, hogy vajon harapósak-e a kis tüskés hátúak. Ő elég vadócnak tűnt. Még így mozdulatlanná kötözött állapotban is nagyokat puffogott és közben mindig meg is mozdult. 
közepette. Nem is tudom, hogy melyikünk lehetett jobban megijedve, de gondolom, hogy azért inkább ő. Szegénykém rendesen beleakadt a hálóba. Moccanni se tudott, én meg a nagy óriás, ott guggoltam felette és ügyködtem a hálóval és a kisollóval. Gondoljatok csak bele az ő helyzetébe! Még jó, hogy nem kapott szívinfarktust! És közben még magyaráztam is neki, hogy:
Én meg fogtam egy fándlit és egy darab fával belegörgettem, hogy ne maradjon a háló közelében. Felemeltem és elvittem a virágoskertembe, ahol a többieket is szoktam látni mászkálni, és letettem egy füves részre. Óvatosan kidugta a fejét, nézelődött, majd lassan elindult a maga útján tovább.
Sajnos, a levélkék fonnyadtak a sarjakon, nem nyújtottak valami derűs látványt. Azért locsoltam, locsoltam, és locsoltam... egy-két levél zöld maradt! Eltelt még egy kis idő, és hajtani is kezdtek az ágacskák, már csak a a legnagyobb növényért kellett aggódni, amelyiken egyetlen levélke árválkodott. Azután ez is, és alatta az ág, sárgulni kezdett. Én meg, persze, egyből elzöldültem. De. nem adtam fel! Utolsó reményként, felére visszavágtam. És, láss csodát! Elkezdett hajtani! Öröm ez, szép dolog, de hol a csoda, a boldogság?
Az egyelőre rejtély, hogy kislányokról, avagy fiúcskákról van-e szó, ezért még nevük sincs. A gondozók háromnaponta etetik őket – gyakrabban, mint a felnőtteket – táplálékuk ebben a korban apróhalból és rovarokból áll. 
Az ametiszt a február hónapban születettek köve a drágakőhoroszkóp szerint, emellett a házasság hatodik évfordulójának is ez a kő felel meg. Az ametiszt békét és nyugalmat hoz az életünkbe. Különleges színe miatt szerették már az ókorban is, amulettként viselték, mert úgy tartották megvéd a csábítástól és jó a mérgek ellen is. 
Az ametiszt lelki hatásai: 
A hematitot vérkőnek is nevezik, mivel jótékony hatással van a vérképzésre magas vastartalmának köszönhetően.
A hematit lelki hatásai: 
Január hónap köve:
A smaragd a jóság és a szépség iránti törekvést testesíti meg. Emellett az állandóság és a szeretet köve is. Az ókorban is kedvelték és tisztelték, főleg a nők, mert úgy tartották, hogy Vénusznak, a szerelem és szépség istennőjének végtelen szépsége lakik benne. Kleopátrának is egyik kedvence volt, és gyakorta ékesítette magát smaragdból készült ékszerekkel.
Bájos, lelkes, jószívű, és olykor pupák. Esendő és segítőkész. Hát, hogyne zárná mindenki a szívébe?
Ixion és anyukája, Ingrid
*****************
Következő év januárjában már a Reading Review címlapján mosolygott. A fotós Gilbert Adams volt, szülei egy régi barátja.
80-as évek
2000 után
Közös programmal várja a családokat a Fővárosi Állat- és Növénykert és a Fővárosi Vízművek a Víz Világnapja alkalmából. 
Időnként szelíd, végeláthatatlan puha, kék takarónak tűnik, mely magába meríti a benne megmerülni vágyókat.Felkerestem az egyik barátnőmet, s beültünk az Atlantába. Ez egy ici-pici gyrosssütő az Univerzum üzlehtház alatt. Amint beszélgetésbe elegyedtünk, egyszer csaj jött egy jól öltözött fiatalember, és táskájából egy egészségjavító terméket vett elő, amivel tulajdnonképpen házalt.
Elég valószínűtlennek tűnt a szitucáió, mert nem úgy nézett ki, mint aki erre rá van szorulva.
Egy olyan terméket mutatott, amibe a cigarettát bele kell mártani meggyújtás előtt, és B vitaminná alakítja a füstöt, s a környezetet sem szennyezi.
Engem ugyan ez nem érint, én sosem dohányoztam, anyu pedig 56 éves kora óta, amikorra is sikerült összedohányoznia egy tüdőrákot, szintén nem szívja.
Ám a barátnőm megemlítette a fhengshuit, egy másik lány, aki szintén velünk tartott, megemlítette a Dalai láma könyvét, amit éppen olvas, természetesen én sem maradhattam ki a szórásból az én új szerelmemmel, az Arvisurával (igazszólás).
És ekkor jött a meglepetés! A férfi hosszas előadásba kezdett az öt elem és a sorsunk kapcsolatáról, az ősmagyarok ezen tudásáról, majd a víz ről, melyről azt állítja, a SZENT LÉLEK hordozója.
Mióta tudom, hogy Gábriel arkangyal őrzi a Szent lelket, mióta mindenki tudja, hogy a víz az érzelmek hordozója és megtestesítője az ezotériában, már egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy a tudósok azzal fenyegetnek, jön az óriási szárazság a Földön.
Nem hiszek nekik, hiszen azért MI is ITT vagyunk, a tudatos teremtők, és mi tehetünk az érzelmi sivárság ellen, s így elkerülhetjük a Föld elsivatagodását is. Hiszen szoros kapcsolatban áll minden egyes földön élő teremtmény a Földanya energetikai központjával (is.) (A Föld felszínét is 70%-ban borítja víz.)
Az ózónlyukról is kiderült, hogy a Föld okosabb sokkal a rajta élőknél, mert fogta magát, és begyógyította a légkörén tátongó ózonlyukat. Szegény tudósok... Majd ha ráérek, talán egyszer sajnálni fogom őket, amiért ez a katasztrófa elméletük is dugába dőlt!
Visszatérve az idegenhez, akit Budapestről fújt közénk a szél, - közben azért kiderült, hogy érkezése egyáltalán nem volt véletlen, mégha nem is ismert bennünket... vajon miért nem csodálkozom rajta??? :))) - csodálatos spirituális és lelki tudásról adott nekünk számot.
Amikor látta, hogy szívesen hallgatjuk, elővette kézzel írt jegyzeteit, és úgy éreztem magam, mintha egy szellemi iskolába csöppentem volna.
Azt is elfelejtettük közben, hogy már este 10 óra van.
És akkor egyszercsak jött a VÍZ!
dr. Masaru Emoto MÁR MEGÍRTA, hogy a víz információ hordozó és programozható szavakkal. Egy remek írás dr. Masaru Emoto könyvéről:
http://www.thesecret.hu/a_viz_uzenete_emoto
Első képen a köszönöm szó hatása látható a víz molkeuláira, a második képen pedig valami vagyon csúnya mondat hatása.
A pohár víz technika azt mondja, fogd a kezeid közé a poharat, menj szintedre, és mondd el a kívánságodat, majd idd meg este a víz egyik felét, reggel pedig a másikat.
Tegnap pedig azt tanultam, hogy mondd bele a pohár vízbe a kívánságodat!!!
Először adj hálát, és akkor magas lesz a rezgésszinted, amit a víz azonnal átvesz, aztán pedig hajrá! A vízbe mondott kérés olyan, mintha a szent lelket töltöd meg vele, hiszen a szent lélek hordozója is a víz.
Ha megiszod, akkor tested 70%-a töltődik fel ezzel a kéréssel, és minden apró sejtedhez eljut... és a világegyetem minden pontjára hatással van...
Kérj, higgy fogadj el és közben érezd jól magad!
Ahogy Szilágyi Imre alias secret admin szokta mondani, semmit sem ronthatunk el..
Ugyan kinek árthat, ha kipróbálja és saját hasznára fordítja ezt a rendkívül kézenfekvő lehetőséget, mint ami a minket 70%-ban alkotó víz programozása?
Persze, nem lesznek a macik kiráncigálva az ágyukból, és nem csak azért igaz ez, mert valójában, ugye, nincs is csinos, faragott fából készült, kockás ágyneműs ágyuk, mint a meskönyvekben. 
És valóban! Amikor nem vagyunk tisztában belső lényegünkkel, csodatévő teremtő energiáinkkal, belső forrásunk igénybevételének módjával, akkor csupán egy hatodrangú szerepre ítéljük jelenlegi önmagunknak hitt lényegünket.
Megérdemlik, hogy szeretettel, és figyelemmel forduljunk feléjük...
Az az igazság, hogy minél több évet tudhatok a magaménak, annál gyakrabban érzem magam elégedettnek. Azelőtt csak egész kiskoromban voltam felhőtlenül boldog: mikor még anyukám babakocsiban tologatott, esténként az ágyam mellé ült és mesélt, vagy amikor a nagymamámmal lehettem. Az iskoláskoromra és a kamaszkoromra már nem úgy emlékszem, mint gondtalan, csodálatos időszakra. Bár kétségtelenül volt sok-sok örömteli, vidám pillanata is. Örömöt okozott például, ha a könyvek világába merültem, ha jót beszélgettem a barátaimmal, ha jó zenét hallgathattam, az állatkáimról gondoskodtam, vagy pirított tökmagot eszegettem hideg téli estéken a testvéremmel és a szüleimmel együtt, miközben jókat nevettünk. Egyszóval, amikor azzal foglalkozhattam, amit tenni szerettem. 
sehogy sem sikerül. Tucatnyi barátnőm van, aki szenved a szerelemtől: vagy azért, mert szerelmes, vagy azért mert nem szerelmes. Az én szerelmeim szinte mindig csalódással értek véget – talán éppen azért, mert a külvilág meséi alapján én is attól vártam a boldogságot. A férfiakról azt gondoltam, csodálatos lények, akik mindig minden körülmények között tudják melyik a helyes út, akik erősek, bátrak, becsületesek, támaszt nyújtók, biztonságot adók. Fogalmam sincs, honnan ered ez a közfelfogás róluk, mindenesetre azóta vagyok elégedett a férfinemmel, mióta az életet figyelve tudatosult bennem, hogy ugyanolyan emberek ők is, mint a nők. Ugyanazokkal a hibákkal, emberi gyarlóságokkal. Ha ezt elfogadjuk, megszűnnek a romantikus álmaink okozta valóságos csalódásaink – bennük. 
Magyarországon először született nagyszarvú mocsáriantilop. A kicsi tulajdonképpen „váratlanul” jött a világra. Tudniillik a tavaly Budapestre érkezett ritka antilopoknál most még nem számítottak szaporulatra. Ezzel az antilopok maguk is így lehetnek, legalábbis a kicsi anyukája, mert sajnos, meglehetősen tapasztalatlannak bizonyult az utódgondozásban. Ezért a gondozók az antilopborjú mesterséges felnevelése mellett döntöttek.
Ez a valami lehet egy rózsa, egy ember, egy eszménykép, egy irodalmi hős vagy téma, de lehet egy gondolat is, egy szent, egy bölcs, Jézus, Buddha vagy maga az Isten. 
Az arab és a zsidó hagyomány a szexuális aktust megismerésnek nevezi. 
Életünk legnagyobb feszültségét és magányát nem társadalmi gondok okozzák, hanem az, hogy "csak nők" vagyunk, vagy "csak férfiak". 
Erre az átminősítésre példa Buddha élete, aki a megvilágosodás univerzális élményéért otthagyta a feleségét. Amikor mint megvilágosult hazatért hűséges feleségéhez, az képtelen volt megérteni, hogy most szereti őt igazán és először, amikor szeretete olyan végtelenné tágult, hogy mindent és mindenkit magába ölel. És ehhez a szeretethez nem kell már ölelkezniük, sírva összeborulniuk, mert ez olyan állapot, amely örök és elveszíthetetlen. 
A hegycsúcsra csak úgy lehet feljutni, ha megmásszuk a hegyet. Hiába akar az ember csalni: amit nem tapasztalt meg és nem minősített át, nem emelt fel, oda vissza kell mennie. 
